Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 Míg Prágában voltam, a börtönben nagyobb változás nem történt. Néhányan kiszabadultak, de jöttek helyettük mások. Az öregek betanították a » cuvaxokat« a börtönélet rejtelmeibe és forgott a kerék tovább. Minden nappal közelebb jutottam a szabaduláshoz. Közben megkaptam a harmadik »stráfot« is, ami azt jelentette, hogy büntetésem kétharmadát kitöltöttem. Rendes rab voltam és a parancsnokság ajánlott a feltételes elbocsátásra. A parancsnokság a legjobb bizonyítványt adta. Amilyen rossz cseh katona voltam, olyan jó rab lett belőlem. Nem azért, mintha megtörtek volna. Békén hagytak, nem gorombáskodtak velem, tehát jól viseltem magam. Nem volt okom, hogy lázongjak. Az utolsó hónapban már őr nélkül járkáltam a várbörtön területén. Havat lapátoltam, fát és szenet hordtam. Tél volt és nem volt más külső munka. A raktárnoki állást már nem kaptam vissza. De még így is jobb dolgom volt, mint a bolondok és szimulánsok között. Elérkezett a szabadulás órája. A kerék lejárt. Büntetésem hátralévő részét: tizenhat hónapot két évi próbaidőre feltételesen elengedték. A várparancsnokság egy embert adott mellém, hogy kísérjen vissza az ezredemhez. Elosztogattam szobatársaim között a beszerzett háztartási cikkeket: a kéjst, a gyufát helyettesítő »cündöt« stb. Búcsút mondtam örökre a theresienstadti kazamatáknak és búcsút vettem külön-külön mindenkitől, akivel közel három évi rabságom alatt összebarátkoztam. Szorongó szívvel mentem vissza az ezredhez. A cseh hadseregben a katonaéletet még a rabéletnél is rosszabbnak tartottam. Éreztem, hogy a hátralévő katonai időmet, a tizenhat hónapot nem fogom leszolgálni. Nem tudtam, hogyan fogom csinálni. Féltem otthagyni a theresienstadti nyugodt otthont, mely biztos menedéket nyújtott a bornirt cseh szoldateszka ellen. 10. — Jézus Mária, maga még él! — kiáltott fel ezredparancsnokom, amikor kísérőmmel betolattunk az irodába. — Igenis, ezredes úr, bátorkodom élni. Kicsit vigyáztam, hogy csontjaim ne kerüljenek a theresienstadti rabtemetőbe. — No, no: még visszakerülhet, ha nem javult meg. — Nem jószántamból jöttem vissza és ha azt akarják, hogy tovább szolgáljak, kérek tisztelettel betegszabadságot, hogy kissé összeszedjem magam. — Meg van maga őrülve? Hiszen nincs magának semmi baja. Különben ez az orvos dolga. Menjen holnap maródvizitre, de előre is megmondom: nehezen fog menni. Igaza lett az ezredesnek. Az orvos egyszerűen kidobott. Lelkibetegségre nem volt berendezkedve.
