Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 léniáiról. Az őrség sokkal intelligensebb és megértőbb volt, mint a várbörtönben. Ennek ellenére a kórházi élet nagyon unalmas és idegekre menő volt. Az idő legnagyobb részét az ágyban töltöttük, vag}- alsóruhában ődöngtünk a kórtermekben, vagy a folyosón. A zártosztálybelieket csak a legritkább esetben engedték sétálni az udvarban. Féltek, hogy megszökünk. Pedig Prága kellős közepén alsóruhában megszökni igen nehéz lett volna. Nem kíséreltük meg a szökést, már csak azért sem, mert kitettük magunkat annak a veszélynek, hogy a dühöngök ketrecébe zárnak, vagy beutalnak a bolondokházába. Ez volt a sorsa annak is, aki nagyon durván szimulált vagy goromba volt az orvosokkal. A bolondokházából pedig nagyon nehéz volt a szabadulás. Évek múlva és csak reverzálisra adják ki az ápoltakat. Még mielőtt az ezredorvos a megfigyelőből visszautalt volna a várbörtönbe, magas látogatót kaptam. Behivattak az egyik orvosi szobába és a hadügyminisztérium egyik referense — ha jól emlékszem ezredesi rangban — közölte velem, hogy kegyelmi kérvényem kedvező elintézését fogja ajánlani a köztársasági elnökirodának és a kegyelmet néhány napon belül megkapom abban az esetben, ha perújítási kérvényem visszavonom. Mint ember hajlandó volt elismerni a hadbíróság tévedését, de mint katona, nem. Kilátásba helyezte, hogy ha a katonaságnál maradok, a katonai kincstár költségére befejezhetem mérnöki tanulmányaimat. Három napi gondolkodás után elutasítottam a hadügyminisztérium ajánlatát, mivel nagyon későn jött: alig két hónappal a szabadulásom előtt. Másrészt a kegyelem elfogadásával elismerem bűnösségemet és elestem volna úgy az erkölcsi, mint az anyagi rehabilitációtól. Elutasítottam az ajánlatot, mert akkor még hittem az igazságszolgáltatásban, még abban az esetben is, ha Juszticia istenasszonya cseh katonamundért visel. Azóta rájöttem, hogy a cseh hadbírák elsősorban katonák voltak és csak másodsorban bírák. Kötötte őket a diszciplína és mint alantas tiszteknek, felsőbb parancsra kellett ítélniök. így kívánta a diszciplína és bem agy arázták, hog}

7 ez magasabb államérdek. Vitatkozni nem lehetett velük. Nem is volt tanácsos, ök mindent jobban tudtak. Butaságuknál csak beképzeltségük volt nagyobb. Harcoltam velük. Már úgy látszott, megnyerem a csatát. A végén elbuktam és el kellett fogadnom évek múlva a kegyelmet. Nem akartam a cseh militarizmus mártírja lenni. Nem volt más kiút. Ez is nehezen ment és nag}' erőfeszítésbe került. A végén már el akartak tiporni és magához a köztársasági elnökhöz kellett folyamodnom segítségért. Amint az elutasító választ közöltem a hadügyminisztérium képviselőjével, rögtön mentőautóba dugtak és visszaszáll ítottak a theresienstadti várbörtönbe. Ugyanabba a szobába tettek, ahol előzőleg voltam. Fogolytársaim csodálkozva fogadtak.