Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 mellett. Az ilyen azután a maródszobába, a garnizonfogházba és végül a megfigyelőbe került. Lehettek vagy húszan. Röntgenezték, villanyozták őket. Éjjel félóránként kihajtották őket. Eimek ellenére reggel mindég nedves volt az ágyuk. Sok szudetanémet volt közöttük. Néhányan egyenesen a megfigyelőbe vonultak be. Ezek orvosi bizonyítvánnyal igazolták, hogy már otthon is ágyba vizeltek. Ezeknek könnyebb volt a helyzetük. Pár nap múlva hazamehettek. Akadt olyan is, aki a WC-ről visszatérve, ahova éjjel kizavarták, szimulálta az alvást, majd kibujt a takaró alól és a takaró felső oldalára vizelt. Reggel megfordította a takarót és az orvos megállapította, hogy jóllehet félóránként kijárt a beteg, álmában mégis az ágyba engedte. 9. Pszichiátriai megfigyelésen egyszeri megszakítással négy hónapig voltam, de ez a négyhavi ottartózkodás többet ártott idegeimnek, mint a várbörtönben eltöltött két és félév. Nekem semmit sem kellett szimulálnom. Engem azért küldtek oda, hogy három év előtti lelkiállapotomat az orvosok rekonstruálják. De amikor ártatlanságomat hangoztattam és az ártatlanul eltöltött évekért rehabilitációt kértem, a pszichiáter ezt fixa-ideának minősítette. Egyszerűen nem hitte el, amit az üggyel kapcsolatban beszéltem és kizárt dolognak tartotta, hogy a cseh hadbíróság teljese:i ártatlan embereket is elítélhet. Kivárhattam volna a kórházban a szabadulásomat, hiszen már csak néhány hónap volt hátra büntetésem kétharmad részének a kitöltéséig, de idegeimre mentek a szimulánsok. Magam kértem a pszichiáter ezredorvost. hogy írja meg azt az orvosi bizonyítványt, amit a hadbíróság kér tőle, engem pedig küldjön vissza a theresienstadti várbörtönbe. Komolyan féltem, hogy a megfigyelőben megbolondulok. Tudtam, hogy büntetésem egyharmadát elengedik. A várbörtönben nagyobb volt a mozgási lehetőség, több volt a napfény és a levegő, mint a kórházban. A katonakórházban kevés volt az aktiv katonaorvos, annál több a tartalékos. Ezek mind rendes emberek voltak és mindent megteltek értünk, amit csak tehettek. Az orvosok mellett az ápolói és őrszolgálatot teljesítő altisztek és legénység ugyancsak az intellektuel elemekből: papokból, medikusokból, fogtechnikusokból rekrut ál ódott. Baráti viszony volt köztünk. Segítettek és soha el nem árultak. Ápolóink és őreink többnyire segédszolgálalosak voltak és sokan közülük végig csinálták ugyanazt, amit mi és így tudták, hogy mi fáj nekünk és mi szerez örömet. Ételben nem szenvedtünk hiányt, cigarettánk is volt, ha mást nem, pipadohányt vágtunk össze és ebből sodortunk magunknak, de már nem a dohány papírjába, mint Theresienstadtban, hanem rendes cigarettapapirosba. Az összeszámolás után kiültünk a folyosóra és hajnalig tartó vitákat rendeztünk az élet legkülönbözőbb prob-