Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 hiába pofoztuk, a rohamot nem hagyta abba. Emberfeletti erővel védekezett, amíg az inspekciós orvos elő nem került. Az orvos rögtön megállapította, hogy szívbajos barátunk reflexei normálisak és borotvaszappannal csinálta a habot. Bezáratta a dühöngök cellájába. Pár nap alatt az orra is begyógyult. Csúnyán öszeszidták és visszazavarták, mint katonai szolgálatra teljesen alkalmast az ezredéhez. K. S. cseh főhadnagy egy szfovönszkói kis város piacán tíz és húsz koronás bankjegyeket osztogatott és időnként egy-egy köteg papírpénzt a levegőbe dobott. A rendőr nem merte letartóztatni a különben normálisan viselkedő tisztet. A pénzt elf ogadták a főhadnagytól és amit szétszórt, felszedték. A főhadnagy, aki gazdasági tiszt volt. aznap közel egy millió koronát kapott valami katonai építkezés kifizetésére. Rovancsolást tartottak és kiderült, hogy ez a pénz hiányzott. A főhadnagyot lecsukták és a katonai fogházból pszichiátriai megfigyelésre felküldték Prágába. A mi szobánkba került. Abszolút normálisan viselkedett, de a pénzosztásról nem akart tudni semmit. Néhány havi megfigyelés után kiszuperálták a katonaságtól és mint beszámíthatatlan ellen a büntetőeljárást is beszüntették. Sokat beszéltünk erről az esetről. Senki sem hitte el, hogy a főhadnagy tényleg szétdobálta az egy millió koronát. A rendőrség csupán harmincezret tudott összeszedni. Azt is beszélték, hogy a pénzt a bátyjának küldte a főhadnagy, és maradékbirtokot vásároltak rajta. Annyi biztos, hogy ha Sikkasztott, nagyon ügyesen csinálta és így kibújni büntetés alól, minden tíz évben csak egyszer lehet. A tipp mindenesetre eredeti volt. A megfigyelőben volt néhány nazarénus, akik egész nap a bibliát magyarázták és a fogságot férfias megnyugvással tűrték. Ezek nem akartak fegyvert fogni és két-három évi várbörtön elszenvedése után kerültek ide. Ez a szekta Csehországban is el volt terjedve és különböző elnevezések alatt működött. Fegyelmi sértésért ítélték el őket több évi várbörtönre. A legnagyobb ritkaságok közé tartozott, hogy kegyelmi úton elengedték volna a büntetésüket. Büntetésük letöltése után, ha ismét megtagadták a fegyver kézbe való vételét, egyszerűen bolondoknak minősítették őket. A megfigyelőben humánusabban bántak velük. Vagy végleg hazaengedték őket, vagy pedig »B« minősítést kaptak és mint segédszolgálatosak kórházakban mint ápolók, vagy az ezrednél mint írnokok fegyver nélkül teljesítettek szolgálatot. Ilyen szolgálatot a szektások nem tagadtak meg. A legveszedelmesebb szimulánsok a »pisisek« voltak. Ezekkel volt talán a legnagyobb baj. Velük szemben az orvosok is tehetetlenek voltak. Nagyon nehéz volt megállapítani, hogy ki a komoly beteg és ki vizel az ágyba csak azért, hogy a katonaságtól szabaduljon. A dolgot rendszerint úgy vették észre, hogy egy-egy szalmazsák rothadni kezdett. A szalmazsák gazdáját többnyire megverték a szobatársai, ha tovább kitartott módszere