Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 gyengült. Felváltva hordtuk neki a vizet és ha nagyon nyugtalankodott, adtunk neki cigarettát. Ha mesterségesen akarták táplálni, elharapta a gummicsövet. A megfigyelőben éhenhalt volna. Hordágyon vitték el egy szanatóriumba, ahol honapokig nyomta az ágyat. Megszabadult a katonaságtól és az esetleges büntetéstől két hónapig tartó éhségsztrájk árán. A legradikálisabb módon harcolt a cseh áldemokrácia ellen. Kevésbbé tragikus lefolyású volt egy pozsonyi bankfiú esete. Mindenáron szabadulni akart a katonaságtól. Megpróbált mindent az ezrednél, de még csak kórházba sem tudott jutni. Megszökött Jugoszláviába, ahol egyik rokonánál helyezkedett el. Jugoszlávia azonban kiadta a katonaszökevényt Cseh-Szlovákiának. Rögtön lecsukták. A garnizonból behozták a megfigyelőbe, mert éjszakánként meztelenül futkosott. A megfigyelőben nem »dilizett«, csak folyton azt magyarázta az orvosnak, hogy csavargási mániában szenved. Nem bírja az egyhangú kaszárnyaéletet és valami ismeretlen erő hajtja, űzi őt a szökésre. Az orvos segédszolgálatosnak minősítette a szimpatikus szimulánst és visszaküldte az ezredhez. A kaszárnyából még az első napon elcsavargott és csak három nap múlva tért vissza. Azt állította, hogy eltévedt. Ezt megtette vagy ötször, mire újból lecsukták. Az ezredfogdából kiszökött és este, amikor legnagyobb volt a forgalom a prágai Vencel-téren, felmászott Szent Vencel lovasszobrára. Ott szónokolt lovagló helyzetben az összesereglett tömeg nagy gaudiumára, míg a tűzoltók le nem szedték onnan. Egyenesen a megfigyelőbe vitték. Pár nap múlva civilbe ment. A megfigyelőben állandóan nagy volt a lárma, az ideges feszültség és mindig ki voltunk téve különböző meglepetéseknek. Az egyik szimuláns a kályhacsövön telefonozott a mentőkért. Mire észrevettük, tele volt a szoba füsttel. A másik beverte télen a szoba összes ablakait. Amíg az ablakokat üvegezték, a hideg miatt állandóan az ágyban kellett feküdnünk. Mindég újabb és újabb, lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötletekkel jöttek elő. A dilizőkkel« a végén úgy egyeztünk meg, hogy mondják meg nekünk, mit akarnak csinálni. Maradjanak meg teóriájuknál, ne strapálják magukat és mi úgy vesszük, mintha végrehajtották volna, sőt szükség esetén bizonyítani fogjuk az ezredorvosnak. Sajnos, a szimulánsok nem tartották be az egyezséget. Többször visszakísért rossz álomként az az ijedtség, melyet egy szívbajt szimuláló okozott. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy az ágyam mozog és valami dobál a plafon felé. Eleinte azt hittem: földrengés. Mire felültem az ágyban, már tovább vonult és a szomszédomat dobálta és így hintáztatta meg az egész sort. Felugráltunk és kihúztuk az ipsét az egyik ágy alól. Homloka, orra, keze, véres volt és a szája habzott, mint a veszett kutyáé. Hatan is fogtuk, de ennek ellenére dobálta magát és a fejét a padlóhoz verte. Remekül csinálta. Hiába szúrtunk tűt a fenekébe,