Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 a matadorok. Néha egy sakkparti egy hétig is eltartott. Idő volt hozzá és sajátságos idegekkel bírták. Elég jól sakkoztam, de ezekkel a nehéz vagányokkal nem bírtam: mindég megmattoltak. Ha valaki sakkjáték közben megzavarta őket 3 durván letorkolták és fel sem tekintettek, bármi történt is a cellában. Tőlük akár az egész világ összedűlhetett volna, ők nyugodtan tologatták tovább a kenyérbélből készült figurákat. Ezek az emberek már nein ismerték az élet igazi értelmét és annak értékét: a börtön megfosztotta őket az emberi érzésektől. Semmit sem tiszteltek. Semmi sem volt előttük szent, csak saját énjök, abból is csupán a gyomruk és ha azt megtölthették, a legnagyobb nyugalommal és megelégedéssel dobták le magukat a szalmajzsákra. öt perc múlva horkolásukkal jelezték, hogy az igazak álmát alusszák. Ezekről az emberekről lekopott a máz, amit az emberi civilizáció rájuk rakott, míg szabadok voltak. A leegyszerűsített viszonyok között élték az ősember primitív életét. Megszokták a börtönéletet és sokan nem is kívánták a szabadulást. Sírtak, amikor szabadultak, de nem az örömtől, hanem a félelemtől. Elvesztették lábuk alól a talajt. Amikor elítéltek, egy percig sem hittem komolyan, hogy négy évet fogok ülni. Mindég bíztatott valami, hogy korábban szabadulok, még akkor is, amikor az ítélet jogerőre emelkedett. Két kegyelmi kérvényem feküdt az elnöki irodában. Az egyiket a hivatalból kirendelt védőm adta be. a másikat az édesanyám. A perújítási kérelmem pedig a legfelső katonai bíróságon volt. Ezt én adtam be a katonai prokurátornak, amikor a fegyházban kötelező vizsgálatát végezte. Minden félévben sürgettem a perújrafelvételt. Bíztam benne, hogy ártatlanságomat sikerül kiverekednem. Naponta vártam kérvényeim kedvező elintézését. Az is vígasztalt, hog}' törvény szerint büntetésem egyharmadát elengedik. Igyekeztem jól viselkedni. Mi. akik még nem estünk teljes letargiába, gyakran foglalkoztunk szabadulásunk kérdésével. Amnesztiában bíztunk, háborúban, forradalomban, a republika összeomlásában reménykedtünk és meg voltunk győződve, hogy hamarább szabadulunk. A szökés még magában véve nem büntetendő cselekmény. A szökéshez minden rabnak joga van. Arra való az őrség, hogy megakadályozza. Ez azonban nem jelentette azt. hogy a szökési kísérletet diszciplináris úton a fegyházparancsnokság nem büntette volna. Az itt eltöltött büntetést azonban beszámították. A levegő és a napfény hiánya miatt sápadtak, szobaszínűek voltunk. Az egyoldalú táplálkozás, főleg a tej, tojás és a gyümölcs hiánya miatt csakhamar jelentkeztek a tipikus f egyházi betegségek. A gyenge rabkosztból hiányzik az »A« vitamin és alig van meg a » B « és a »C« ritamin. A vitaminok hiánya miatt sorrendben jelentkeztek: a farkassötétség, a sárgaság és végül a
