Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 szabadult rabok hagyták ott. A hazulról kapott könyveket cserélgettük egymás között. Politikai és szociológiai tárgyú könyveket a parancsnokság nem engedélyezett. Újságot sem. Nagy ritkán tudtunk csak becsempészni újságot, legtöbbször régieket. De ennek óriási becse volt és celláról céliára járt. Rendszerint elkobzás és öt napi egyes lett a vége. Az újságolvasás hiánya volt az oka annak, hogy teljesen elvesztettük a kapcsolatot a külvilággal. Kiszabadulásom után nem tudtam a fontos politikai és tarsadalmi eseményekről, rendszerváltozásokról, háborúkról, amelyek az alatt az idő alatt zajlottak le, amíg az erár vendégsz ere tét élveztem. Havonként egyszer írhattunk levelet, ugyancsak egyszer havonként fogadhattunk látogatókat. A leveleket cenzúrázták. A látogatás alkalmával nem hagytak egyedül. A látogatás idejét a parancsnokság állapította meg: rendszerint félórában. A látogató csomagot is hozhatott, de annak tartalmát megvizsgálták. A kalácsot például darabokra törték, nehogy acélfűrészt csempésszenek be a tésztába sütve. Dohányt engedélyeztek, de már cigarettát nem, mert a cigarettában szintén lehet acélfűrészt és levelet csempészni. A gyufát sem engedélyezték. A dohányzást — érdekes — megengedték, de a gyufa után sokszor valóságos hajtóvadászatot rendeztek. Gyufánk a legritkább esetben volt. Tüzet, jobban mondva szikrát acélgomb és égetett rongydarab segítségével csiholtunk elő. Cérnán pergettük a gombot, amelynek egyik vége a szánkban volt, vagy pedig a polc szélén egy szögön, a balkezünkben kavicsot tartottunk és égetett ronggyal megtöltött dobozt. A szikra az égetett rongyra esett, mely láng nélkül égni kezdett. Ehhez tartottuk a cigarettát. A dobozt hermetice zártuk le a művelet után, hogy az égetett rongy a nedves kazamatában át ne nedvesedjék. Ezt a furfangos szerkezetet » C midinek hívták. Az öreg foglyoknak volt »Cündje« és a fiatalabbakat kioktatták a vele való bánásmódra. Ugyanúgy beszerezték idővel a többi nélkülözhetetlen háztartási cikkeket: ceruzát, zsilet-pengét, tűt, cérnát, acélkanalat, melynek nyele a bicskát, sőt sokszor a borotvát is helyettesítette. Ezeket a cikkeket nem volt szabad tartanunk. A ceruzát azért, mert »feketén« írhattunk vele leveleket. Papír vagy fehér rongydarab csak akadt valahogy. Ezekre a tárgyakra elég gyakran razziáztak, de sosem tudták mind elkobozni. A leglehetetlenebb helyekre dugtuk el őket. Nem szerettük, ha más cellába csoportosítottak bennünket. Ez mindig nagy veszteséggel járt, mert a nehezen beszerzett ingóságokat ott kellett hagynunk. A garnizonban sok élősdi volt: tetű, bolha, poloska. Theresienstadt nedves kazamatáit nem bírták el az élősdiek. A cuvaxot és a ruháit mindjárt az első napokban fertőtlenítették és két pár fehérneművel látták el. A fiatal rab rögtön bevonulása után megkapta a f egy en cru h á j át, mely nyáron durva fehér vászon, télen pedig még durvább daróc volt. Az első időben az orosz fog-