Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

33 Nagyon féltek tőlünk, nem barátkoztak. Rémhírek jártak a kaszárnyákban, hogy az őröket szökés közben megfojtották a fegyencek. Ali is ugrattuk a bakákat és amikor a bátrabbak megkérdezték tőlünk, hogy miért ülünk, lehetetlenebbnél lehetetlenebb válaszokat adtunk nekik: Megettük az őrmester gyerekét, felkoncoltuk az ezredparancsnokot, levegőbe röpítettük a keleti expresszt. Elhitték és szörnyűködve húzódtak el az ablaktól. Téü éjszakákon a ruszin katonák behúzódtak a folyosó sarkába és rózsafűzért pörgetve imádkoztak, hogy az őrségen bajuk ne essék. Egy fiatal katona egy alkalommal fegyverrel jött nekem, amikor éjszaka álmosan a szoba sarkában levő bádogedény felé indultam. Vasrács és erős drótháló választott el bennünket, de ő mégis azt hitte, hogy szökni akarok és kis híja, hogy agyon nem lőtt. Ez a bizonyos bádogedény, amit lehetetlen volt hermetice elzárni, sok kellemetlenséget okozott nekünk. A szoba egyik sarkában volt elhelyezve, lehetőleg az ablakhoz közel és az volt a szobában a legrosszabb fekvőhely, amelyik legközelebb esçtt a vödörhöz. A legfiatalabb rab kapta meg rendszerint ezt a helyet és idővel, a változások kapcsán úgy húzódott ágyról-ágyra a túlsó sarok felé. Öregebb rab ritkán használta: bedresszírozta szervezetét. A fiatal rabokat szintén kioktattuk, hogy lehetőleg ne használják ezt a sarkot, hanem bírják ki reggelig. Egy érsekújvári fiú annyira szívére vette az oktatást, hogy napokon keresztül a szalmazsákjában rejtegette. A szalmazsákból kiáramló illat azonban elárulta őt. Az alsónadrágokat kibányászták a szalmazsákból és a meghökkent fiúnak orrát beleverték. 7. Vizsgálati fogságom ideje alatt a prágai katonapáter havonként egyszer tartott istentiszteletet a garnizon fogházának kápolnájában. A theresienstadti katonapap csak jeles ünnepnapokon jött hozzánk misét tartam. Templom vagy kápolna nem volt a fegyház területén. Nyáron a fegyház egyik udvarán volt a tábori mise, télen pedig egy nagyobb cellát ürítettünk ki és ott misézett a katona páter. Aki akart, meggyónhatott és a mise után megáldozhatott. Eleinte nagyon kevesen jártak gyónni, de amikor megtudtuk, hogy a páter cigarettát osztogat, az összes foglyok gyóntak és áldoztak. Még a zsidók is. Ha igaz az a mondás, hogy a könyv az ember i barátja, úgy ez teljes mértékben a börtönben érvényesül. A könyv a börtönben nemcsák jóbarát, hanem a legnagyobb vigasz és a legjobb orvosság a sokszor megőrüléssel fenyegető unalom ellen. Ügy a prágai katonai fogháznak, mint a theresiestadti várbörtönnek volt ugyan könyvtára, de a könyvtárak anyaga nagyon silány volt. Többmire német és cseh könyvek. A jó könyvek a forradalom alatt elkallódtak. Magyar könyvet nem láttam a prágai garnizonban. Theresienstadtban volt vagy öt darab. Ki3