Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 mindenfélekép jó volt, akár a külső, akár a belső gyűrű falait bontottuk. A munka könnyen ment. A falról csak az évszázados mészréteget kellelt levakarni, a téglák szinte maguktól jöttek. A szökések gyakoriak voltak. A súlyosabb büntetésre elítélt rabokat a szökések után már nem is merték a theresienstadti kazamatákba zárni, hanem elszállították őket Mírovba vagy Boriba. Ezek már modern, megfúr hatatlan fegyintézetek, centrális fekvésű őrhelyekkel és falbahelyezett páncéllemezekkel. A szökések után a várbörtönben a diszciplína szinte elviselhetetlen volt. De ez sem riasztott el bennünket. Fúrtunk, fürészeltünk, lyukakat csináltunk a falba, akár a patkányok, ástunk, mint a vakandok, csakhogy minél előbb szabaduljunk. Néha sikerült a szökés, de a legtöbbször nem. Maga a várbörtön az élve eltemetett emberek hazája. Nyirkos kazamaták, két méter széles téglafalak, felettünk három méter széles földréteg. Alul föld, felül föld, mint a sírban. Fű nő a sírdombokon és fű nő a kazamaták tetején is. Theresienstadtot nagyon sok magyar ismeri. A cseh megszállás első éveiben a felvidéki magyarság ezrei voltak falai közé internálva. Magának a városnak még állomása sincs. Mikor odavittek, Bohušovi erői kellett gyalogosan a várbörtönbe bebandukolni. Már messziről piroslott a sok millió téglából összerakott börtön, lőréses kazamatáival. Az egykori szabad királyi város és a vár a termékeny Éger völgyében fekszik, közel az Elba torkolatához. Körülbelül húszezer lakossal és tizenhatezer emberre való hadi táborral. A lakosság csaknem száz százaléka a katonasághoz tartozott. Ha nem is teljesített tényleges szolgálatot, de a katonaságból élt. Szabó, borbély, suszter, vendéglős stb. A sáncokon belül a kazamatákban igen vegyes volt a társaság. Egy-egy kazamatában 12—18 ember. Mindég attól függött, mennyi volt a létszám. 1922—1925-ben 300—400 között mozgott. Magyarok lehettünk vagy ötvenen. Németek, csehek, szlovákok, ruszinok, zsidók és cigányok, gyilkosok, betörők, kémek, hazaárulók, lázítók, katonaszökevények, fegyelem s ért ők stb. egy rakáson a legnagyobb rendetlenségben. A közös szobákban az élet az utolsó összeolvasás után kezdődött, ami úgy este 6 és 7 óra között volt. Ekkor már rendszerint a külső munkából is hazajöttek a rabok. Mindegyik hozott magával valamit, ha mást nem, cigarettavégeket. Begyújtottunk a kályhába és kezdődött a vacsora elkészítése. Vacsorát a várbörtönben nem kaptunk. Nekünk kellett, ha volt miből, estére valamit összekotyvasztanunk. Többnyire teát, feketekávét vagy kakaót főztünk, de ha jól ment, főztünk gulyást és sütöttünk palacsintát is. Nagy szerencsénk volt, hogy a kazamatákat nem kívülről fűtötték és volt kályhánk. Az egyesekben nem volt kályha, csak a nagy közös kazamatákban. Már azért is jobb volt a közös szoba. Felváltva főztünk és közösen fogyasztottuk el ezeket a rabétele-