Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

153 ros. Nagyon sokszor elveszti az Istenben való hitét. Nem lehet a katonaság feladata, hogy istenfélő földművesfiúkból atheistákat neveljen. A katonai előírások magukban véve nem olyan maradiak és nem is annyira elfogadhatatlanok, csak azokká teszik őket a gyakorlatban. Vegyük csak például a vasárnapi istentiszteleteket. Vasárnap délelőttre rendelik el a ruha és a 'fegyverviziteket, abban az időben, amikor templomba lehetne menni. A cél világos : megakadályozni a legénységnek a templombajárást. Lenne bőven idő más napokon is ruha és fegyvervizitekre. És a könyvtár. Ez már a szó legszorosabb értelmében vett provokáció. Nem tudjuk, minek nevezzük a részleges javítást. Mit gondol a katonai parancsnokság, hogy változtat a dolgon, ha egy olyan kaszárnyában, ahol a legénység 60 százaléka szlovák nemzetiségű, a könyvek számának százaléka 1 vjajgy 3 százalék? Ez még mindig botrány, még akkor is, ha az 1900 könyv közül 37 a szlovák és nem 7. Annál inkább, mivel ezeket a szlovák könyveket szlovák katonák vásárolták a saját pénzükből és a leszerelésük után ajándékozták a könyvtárnak és nem a parancsnokság vásárolta, mint a cseh könyveket. Kérdezzük: mit csinálnak azzal a pénzzel, amit kultúrcélra kapnak? Például a nagyszombati távirászzászlóaljnál sem voltak jobbak az állapotok. Talán még nagyobb százalék szlovák nemzetiségű szlovák katona kapott könyveket, mint Pozsonyban. Most talán több szlovák könyv van ott, de még mindig kevés. Ezeket is a mi sajtókampányunk következtében szerezték be. Szomorú, hogy minden egyes szlovák könyvért verekedni kellett a cseh tisztekkel. Jellemző ez a cseh mentalitásra! Várjuk, hogy ezeken a tűrhetetlen állapotokon az Országos Katonai Parancsnokság segíteni fog. A közelmúltban a katonai könyvtárak problémájának megoldására reális indítványt adtunk. Ez megfelelne a szlovák követeléseknek is. Ne felejtse el a katonai parancsnokság, hogy ha továbbra is ilyen mostohán fog bánni a szlovák katonákkal, a szlovák kultúrával, van nekünk más módunk is, hogy a katonai parancsnokságot jobb belátásra bírjuk. Szükség esetén ezeket a sérelmeket a tömeg bevonásával, az utcával fogjuk megoldani és azt hiszem, fölösleges említenem, hogy ez a cseh tiszteknek nem lesz kellemes. Nem akarunk a hadseregben agitálni, hanem meg akarjuk a hadsereget tisztítani olyan elemektől, melyek törvényellenes működésükkel bomlasztólag hatnak, mely elemek sokszor tiszti uniformisok alatt rejtőznek. * A német újságok közül a »Prager Tagblatt« foglalkozott ügyemmel a legrészletesebben. A P. T. bünügyi riportere dr. Léderer, Prágából lejött Pozsonyba és felkeresett a marhavásártéri lakásomon. Az 1925 szeptember 27-én megjelent négyhasábos cikknél még a fényképem is hozta. Az Emberi Jogokat Védő Liga prágai elnöke, dr. Bili Frigyes két vezércikket írt ugyancsak a Prager Tagblattban.