Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

m romba bánásmódja okozza. Lelkileg minden ember más konstrukciójú. Az egyik kibírja még a legdurvább sértéseket is, de a másik nem enged elvenni emberi méltóságából egy jottányit sem. Egyik barátom, aki a napokban jött baza a katonaságtól, mesélte: >Űgy ki vagyok merülve szellemileg, mint még soha. Ha ez a »gyöngyélet« még egy évig tartott volna, két úlam marad a szabaduláshoz: a bolondok háza vagy pedig a golyó. Elhiszem néki, együtt szolgáltunk és láttam, hogy a sikanériák milyen kálváriáit kellett elszenvednie. Pár nappal ezelőtt egy érdekes per játszódott le a pozsonyi hadosztálybíróságon. Cseh Bélát, a négyévi várbörtönre eütélt katonát harminckét hónapig tartó fogság után, mint ártatlant, szabadlábra helyezték. Súlyos fegyelmi sértés volt ellene a vád. Harminckét hónapi fogság elszenvedése után egészen más derült ki. A fiatal érettségizett katonát káplárja a gyakorlótéren lehordta. Amikor a katona ezt kikérte magának, rapportra idézték. Főhadnagya minden bevezetés nélkül »v leh«-et vezényel, amit a katona nem érthetett, inert sem szlovákul, sem csehül nem tudott és a vezényszó a »feküdj

«re, a >k zemi« volt. Erre a hadnagytól akkora pofont kapott, hogy menten a földre esett. Felkelt és attól való félelmében, hogy még egy pofont kap, fegyverét ösztönszerűleg maga elé tartotta. Ebből keletkezett a vád. Parancsmegtagadás, fegyverrel a kézben. Az ügy kellő kivizsgálása, tanuk és tolmács nélkül ítélték el a katonát öt perc alatt, igazi katonai gyorsasággal, évekig tartó várbörtönre. így tanítottak meg hazaszeretetre egy idegen nemzetiségű embert. A legundorítóbb lopást követték el ellene. Elloptak legszebb éveiből harminckét hónapot. Ki téríti ezt meg néki? Ki mossa le róla a fegyenc-^ bélyeget? Senki. Ilyen elégtételt soha senkitől sem kaphat. Tudom jól, hogy a katonaság nem egy humánus intézmény. Nem volt sohasem az és nem is lesz, de nem szabad életeket elvenni akkor, midőn arra nincs szükség. * Még egy cikk magyar fordításban. Megjelent Pozsonyban 1926. júniusában — O ľudskej úrovni nášho vojska — címen: — A cseh légionáriusok lapja a »Národní Osvobozeni« egy cikket közöl, melyben a cikk írója széltében-hosszában katonáink emberi színvonaláról ír és dicshimnuszokat zeng arról a jólétről, ami hadseregünkben van. Két fényképet is közöl annak bizonyítására, hogy amit ír, az igaz. Ugyanezen a napon az újságok egy másik hírt is hoznak, melyet nem szükséges fényképekkel dokumentálni és mégis a legjobb bizonyítéka katonáink erkölcsi és emberi színvonalának. Cseh Béla regi peréről van szó, akit a katonai bíróság négy évi börtönre itélt és harminchárom hónapi börtön után mint ártatlant szabadon bocsátottak. A per azonban tovább tartott. Ma újból elitélték és csodálatos módon éppen harminchárom hónapra. A per gyanús és mindenkinek rögtön feltűnik, hogy a katonai bíróság azért Ítélte el a katonát éppen harminchárom