Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
147 alól a penitenciát kiállott egy háztagot, úgy a világi törvényhozásnak is vezérelve a Ne bis in idem: aki kiállotla az elkövetett bűncselekményért reá törvényesen kiszabott büntetést, ez többé ezért a cselekményért újból nem büntethető. A kiállott büntetésnek csak a visszaesés megállapításánál van jelentősége. Ha a Btk. elfogadta az elévülést, vagyis bizonyos hosszabb idő elteltével fátyolt borít az elkövetett bűncselekményre és a legsúlyosabb bűntett elkövetőjét is büntetlenül hagyja, sőt a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását is elengedi a megfelelő hosszú idő eltelte után, abból a humánus elgondolásból, hogy az időmúlás feleslegessé és igazságtalanná teszi az elkésett büntetést, mert az iUető ezalatt eléggé megbűnhődött bűnéertj iákkor még inkább felesleges és igazságtalan azt, aki tényleg kiállotta a reámért büntetést és kiáltotta a bírói ítélettel megszabott jogvesztési mellékbüntetést is, külön törvényekkel mégis kizárni a polgári és politikai jogok teljességéből s lehetetlenné tenni reánézve, hogy a társadalmi és az állami életben újból elfoglalhassa a tehetsége és szorgalma révén őt megillető helyet és tisztességes megélhetést biztosíthasson magának és családjának. Ai a rideg bánásmód, amivel nálunk az állam és a társadalom az egyszer megtévedt, de azért megbűnhődött embert a büntetés kitöltése után fogadja, egyenesen a visszaesés útjára kényszeríti a legtöbb kiszabadult bűntettest, tehát növeli a nagyobb bűntettek számát. A kultúrállamok ezzel az elgondolással iktatták törvénybe mindenfelé a rehabilitációt. Franciaország már a nagy forradalom idején, 1791-ben törvényt alkot a bírói rehabilitációról, vagyis az elítéltnek jogot adott arra, hogy büntetésének kitöltése után — a törvényben megállapított feltételek mellett — kérhesse az illetékes törvényszéknél az elítéltetéséből személtére hárult összes káros jogkövetkezmények megszüntetését és jogképességének helyreállítását. A rehabilitáció tehát a francia jogban immár 150 éves jogintézméjíy s újabban az 1899. és 1900. évi törvények értelmében a büntetést kiállott elítéltnek bizonyos idő eltelte után nem is kell kérnie a bírói eljárást, mert a rehabilitálás önmagától, a törvény erejénél fogva beáll. A francia kezdeményezés nyomán a legtöbb európai és más kultúrállam is már évtizedek óta törvénybeiktatta a rehabilitációt. Megvagyok győződve, hogy a jelenlegi igazságügy miniszter ár. aki annyi jelét adta máris a magyar nemzet sorsát érintő nagy kérdések bátor megoldása iránti készségének és kitartó tetterejének, a nagyobb kodifikácionális kérdések mellett fog időt szakítani a rehabilitáció látszólag csekélyebb jelentőségű, de igen sok jóútra tért embert életbevágóan érintő problémájának megoldására is. Hivatalos és magán úton én is, de sok kartársam is, folyton kapjuk az esengő leveleket, melyekben sorsüldözött vagy nehezen elhelyezkedett egyének könyörögnek: mentsük meg 10*
