Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

148 ŐJcet a büntetett előélet ódiumától és gyötrelmeitől. Az igazságügyminiszter úr, akinél aranyosabb szívű, férfit keveset ismerek, teméntelen könnyet fog letörölni, igen sok jobb útra indult embert fog a helyes úton maradásban megerősíteni a rehabilitációs törvényjavaslat tető alá juttatásával. De ő mint büntetőjogi szakember is örömét fogja találni abban, ha az igazságos szigor — a büntetőjognak ősidőktől fogva legelsőnek tekintett alapeszméje — mellett a modern büntetőjognak a keresztény erkölcstanból merített másik vezérelvét és legmagasztosabb célját, a megtérő bűnös felemelését és jó útra segítését lehetővé fogja tenni. * Nem fűzök a cikkhez kommentárt, mert csak ismétlésekbe esnék és szavaim gyönge dadogásként hatnának a tudós büntetőjogász megdönthetetlen érvei mellett. Arra kérem jogászkollégáimat. hogy addig ne nyugodjanak, míg ezt a problémát nem rendezi a parlament. Ezzel tartozunk nemzetünknek és diadalra juttatjuk Krisztus tanítását: Et dimitte nobis débita nostra sicut et nos dimittimus debi tori bus nostris. 5. Elítéltetésem, az ártatlanul elszenvedett börtönévek és a rehabilitációmért folytatott harcom nagy port vert fel a sajtóban is. A sok újságcikk közül kiválasztottam néhányat és eredetiben közlöm. Hlinka András lapja a »Slovák« a pozsonyi ítélet után 1925 szeptemberében a következő cikket hozta. Ez a cikk is rávilágít a csehszlovák hadseregben uralkodó állapotokra és némi magyarázatot nyújt, miért kellett az erőszakon és csaláson felépült államnak eltűnnie a világ színpadáról. A cikket Tuka Béla utasítására Mach Sanyo jelenlegi szlovák propagandaminiszter írta, aki akkor a »Slovák« szerkesztőségében dolgozott. Tiene vojenskej služby. (Samovraždy.) »Dobrota vojenskej služby posodzuje sa dla množstva vykonaného zla.« V. Hugo. Niet týždňa, aby sme nečítali o samovražde vojaka. Prípady sa množia jestli i pokračovanie bude také, bude potrebná zvláštna rubrika v časopisoch pre samovraždy. Za posledný rok 120 mladých chlapcov sa dobrovolné rozlúčilo so životom a veřejnost je chladná, necíti kolko musel trpef ten, ktorý siahnul k puške, aby urobil koniec svojmu životu. Záražajúce je velké procento inteligentnejších vojakov. — Odkiaľ tento zjav? Prečo sa nevyšetrí a nepotrestá ten, kto bol príčinou zúfa-