Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

140 (2) A büntetési lajstromba ilyen büntetéseket csak akkor szabad bevezetni, ha azok végrehajtására sor került. (3) Amíg a próbaidő le nem telt, a feltételes elítélésről csak a bíróságnak nyújtható felvilágosítás, más hatóságnak pedig csak akkor, ha valamelyik közszolgálati állásban való alkalmazásról van szó. Felvilágosítás a próbaidő letelte után csupán a bíróságnak nyújtható, ha a feltételesen elitélt ellen büntetőeljárás vezettetik be. (4) A próbaidő alatt a feltételesen elitélt csak a bíróság kérdésére köteles az elitéltetését közölni. II. Feltételes szabadonbocsátás. 10. §. Ha az egy évnél hosszabb szabadságvesztési büntetésre elitélt egyén ezen büntetésnek kétharmadát, de legalább egy évet és aki élethossziglan Ítéltetett el, legalább tizenöt évet kitöltött, akkor feltételesen szabadlábra helyezendő, ha feltételezhető, hogy szabadlábon rendesen fog viselkedni. Ennél különösen büntetés alatti magaviselete, továbbá az előzetes életmódja, jelleme és a szabadonbocsátása esetén őt váró viszonyok veendők mérlegelés alá. 11. (1) A próbaidő egyenlő a büntetés hátralevő részével, de két évnél nem rövidebb. Az élethossziglan elitéltnél tíz évet tesz ki. (2) A feltételesen szabadonbocsátott a próbaidő tartamára felügyelet alá helyezhető, továbbá a tartózkodási helye és az életmódja tekintetében korlátozásoknak vethető alá. 12. §. (1) A feltételes szabadonbocsátás felett egy bizottság dönt (»bizottpág a büntetés alól való szabadonbocsátásra«), mely azon törvényszéknél alakíttatik, melynek körletében az elitélt a büntetését tölti. A bizottság áll ezen törvényszék két bírájából és az ezen bizottsághoz rendelt államügyészből. (2) A bizottság határozatait azon tag elnöklete alatt hozza, ki a hivatali rang szerint a legidősebb. Szavazattöbbséggel dönt az ügy megvizsgálása után. Az elitélttel mindaz, ami a szabadonbocsátása ellen szól, előzetesen közöltetik, hogy védekezni tudjon. (3) A bírák és helyetteseik egy év tartamára az országos főtörvényszék elnöksége, illetve a táblabíróság elnöksége által jelöltetnek ki. 13. §. (1) Az elutasító határozat ellen az elitélt panasszal élhet az igazságügyminisztériumhoz, mely afölött végérvényesen dönt. (2) Ha a kérvény elutasíttatott, akkor egy év letelte előtt újból be nem nyújtható. (3) Az átmeneti intézetből feltételesen szabadonbocsátandó, ha a 10. §-ban megállapított feltételek adva vannak. Efölött egy hasonlóké-