Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 szibériai garnizonokban használt vezényszót akkor még nem hallottam. Nem értettem a vezényszót, ennélfogva nem »niedereztem« a főhadnagynak, aki ezzel a »niedere zéssel« akart megbüntetni a káplárommal történt incidens miatt. A »k zemi« vezényszót megértettem volna és nieder-auf-oztam volna, amíg kilóg a nyelvem. Ez a nieder-auf: hasra, fel és újra nieder-auf, hasra, fel és még vagy százszor: hasra, fel és, és újra hasra, fel, igen hatásos és egészséges katonai gyakorlat, különösen teljes felszereléssel, sárban és pocsolyában, órákig tisztíthatja utána az ember formaruháját és a fegyverét és még csak nem is panaszkodhatik, hiszen csak gyakorlat volt az egész. Az incidens után tovább gyakorlatoztunk. Ebből látható, hogy eleinte nem tulaj dorn tottak nagyobb jelentőséget a dolognak. Alig két hétre, két szuronyos katona egy altiszt vezetésével átkísért a Moldva túlsó partján lévő hadosztálybíróság fogházába, amit a rabok maguk között »garnyáknak« neveztek. Elérkeztem katonai pályafutásom második nagy állomásához. 3. A csehszlovák katonai fogház általában kétféle típusú emberek számára készült. Az első csoportba tartoztak azok, akik katonai szolgálatuk alatt közönséges bűncselekményeket követtek el: loptak, gyilkoltak stb. A második csoport a rebellisek csoportja. A lázadók, fegyelemsértők, kémek és mindenféle vallásrajongók csoportja, akik nem voltak hajlandók fegyvert fogni: baptisták, nazarénusok, sőt volt közöttük orthodox zsidó is. Bent a fogházban a két csoportot röviden: a tolvajok és politikaiak jelzővel különböztették meg. Tolvajokból több volt, mint az úgynevezeti politikaiakból. Engem, mint fegyelemsértőt a politikaiak közé soroztak s így elejétől kezdve rosszabbul bánlak velem, mint a tolvajokkal. A tolvajok csak egyesektől loptak, míg szerintük a politikaiak az egész republikát akarták eladni. Ez volt a veszedelmesebb banda. Amikor az altiszt átadott a szolgálatot teljesítő profosznak^ kábult voltam. Gondolkozás nélkül feleltem a kérdésekre. Belajstromoztak. Elszedték a holmimat. Levetkőztem, felöltöztem és mint egy hipnotizált csináltam mindent, amit parancsoltak. Törzskönyvezés után átkísértek a vizsgálati-foglyok szobájába. A szobában lehettek már vagy negyvenen, óriási volt a füst és a lárma. Az őrmester átadott az egyik vizsgálati fogolynak, aki a szobaparancsnoki tisztet töltötte be a szobában. Majd ránkzárta az ajtót. Alighogy beléptem, az egyik vizsgálati fogoly fölkiáltott: »Cuvax« és rámvetette magát. Forgatott elölről, hátulról, kifordította a zsebeim, kitapogatta a nadrágom, a blúzom és lehúzta a csizmáimat. Később megtudtam, hogy cigarettát és ennivalót keresett, amiket a »cuvaxoktól«, az új vizsgálati