Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 foglyoktól szokott elvenni a mindenkori szobasoros, az öreg vagányok megbízásából. Én még egészen kezdő, buta fogoly voltam. Nem tudtam semmit sem becsempészni. Nem is gondoltam rá. Vizsgálati fogságom első napjaira nem tudok visszaemlékezni. Mint az álomkóros járkáltam a szobában ide-oda. Napokig nem ettem. Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben öngyilkos lettem volna, de nem volt semmi megfelelő eszköz, amivel végezhettem volna magammal. Még a nadrágszíjam at is elvették, nehogy felkössem magam. Ez a letargia körülbelül egy hétig tarthatott. Tudtam, hogy ártatlan vagyok, de éreztem, hogy egykönvnyen nem szabadulok. Szökésre is gondoltam, de ez erőnfelülinek bizonyult. Nagyon vigyáztak ránk. Második emeleti szobában voltunk és a szoba ablakain karvastagságú rácsok voltak. Az udvart, ahol naponként két órát sétáltunk, három méteres fal választotta el a külvilágtól. Itt kell maradnom. De meddig? Megőrjít ez a bizonytalanság. Kérdeztem egy öregebb vizsgálati fogolytól, milyen büntetést kaphatok? — Mi a vád? — Súlyos fegyelmisértés. — Erre a paragrafusok golyóáltali halált írnak elő. De azért ne félj. nem lőnek főbe. megúszhatod a dolgot tíz esztendővel. — Szörnyűség. Tíz évig kell itt lennem?! — Nem itt. Az ítélet után elvisznek Theresienstadtba. Nemsokára alulról szagolod az ibolyát, de azért ne gyulladj be és halj meg bátran, ahogyan katonához illik! A hivatalból kirendelt védőm is csak azzal bíztatott, hogy legyek elkészülve a legrosszabbra, ő megtesz mindent, amit csak tehet és ha szerencsém lesz, csupán néhány évet kapok, de ezért már hálát adhatok az Istennek. Nemsokára kézbesítették a vádiratot. A katonai prokurátor súlyos fegyelmi sértés bűntettével vádolt és büntetésül golyóáltali halált indítvánj'ozott. Ekkor már erőt vett rajtam a félelem, elvesztettem a fejem, tomboltam tehetetlen dühömben. Még tárgyalás előtt kértem tolmácsot, mert sem csehül, sem szlovákul nem tudtam. Nem adtak. Kértem lelkiállapotom megvizsgálását. Nem engedélyezték. Kértem, hogy a tárgyalásra idézzenek be a legénység közül egy cseh, egy német és egy magyar fiút, akik elejétől végig látták az inkriminált cselekményt. Nem rendelték el. Azt hittem, megőrülök. Kitűzték a főtárgyalás napját. Vártam. A szobában nagy vtolt a lárma. Ennél nagyobb csak a bűz volt. A kétórás séta és a szellőztetés nem segített Közel ötvenen voltunk összezsúfolva, mint a heringek. A tizenkét ágyon az öreg foglyok aludtak. A rangsort az érkezés ideje állapította meg. Körülbelül három hónap kellett ahhoz, hogy valaki ágyra kerül-