Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

136 Kálmán, Munkácsy Mihály, Fáy András, Feszthy Árpád, Reviczky Gyula, Bottka Tivadar és ha Komáromot is »felvidéknek« számítják, miénk a legnagyobb mesemondó Jókai Mór, valamint Lehár Ferenc a legnagyobb magyar muzsikus. A tiagv papok közül miénk Prohászka Ottokár, Káldy György, Csernoch János és a jelenlegi hercegprímás, Serédi Jusztinián. Folytathatnám a névsort. Felsőmagyarországon vívták meg dicső csatáikat Rákóczi, Bocskay és Thököly hadai, A kassai dómban alussza örök álmát a nagy fejedelem II. Rákóczi Ferenc. A százötvenévig tartó török hódoltság alatt a mi városainkban és végvárainkban kultúrélet volt és a táj Balassa Bálint vitézi énekeitől zengett. A sors csapásai Észak- és NyugatMagyarországot sohasem sújtották olyan tragikusan, mint Magyarország többi részét. Mi a Kelet-Nyugati országút szélén megerősített várainkban úgy-ahogy kiböjtöltük a nehéz esztendőket. Bennünket a tatár és török hordák nem pusztíthattak. Fejlődhettünk. A nagy világégés után minket szakítottak el az anyaországtól, de ez a húszéves magunkramaradásunk összebbkulcsolt bennünket, közelebb kerültünk Nyugathoz: elsajátítottuk a szélesebblátókörű szociális világnézetet. Mi nem akarunk szeparatizmust, de úgy érezzük, hogy ez a »felvidéki szellem« vezetheti ki az egész országot a mai káoszából. Tudjuk, hogy súlyosak a problémák, de mi tudunk tűrni és harcolni. Középeurópa Kanaánja vagyunk és itt nélkülöző magyar embernek nem szabad lenni. Be kell látnia az összmagyarság vezető embereinek, hogy a nemzet elsőrendű érdeke, hogy »viharsarkai« ne legyenek. Mi felvidékiek inkább bízunk a paraszti őserő egészséges és elpusztíthatatlan vitalitásában, mint a generációs, úgyis lehetne mondani: degenerációs elmélet csodavárásában. Mi a népből jöttünk, vele és érte akarunk dolgozni. A »Felvidék« termelte ki Jaross Andort, aki az országházban meg merte mondani, hogy erre mifelénk a kormány tagjait Egyszerűen csak miniszter úrnak hívják és kikérte magának, hogy őt kegyelmes úrnak titulálják. Ez az igazán emberi megnyilatkozás a felvidéki szellemnek az anyaországban is nagyon sok lelkes hívet szerzett... Anyaországi Testvéreim! Higyjétek el, hogy a mi húszéves mély gyászt viselt lelkünk •ugyanazzal a rajongó szeretettel ragaszkodik ehhez a sokat szenvedett országhoz, mint Ti. Szeretjük ennek az országnak minden talpalatnyi rögét és mindannyian százszor inkább választjuk a becsületes halált, mint még egy — bármilyen — idegen elnyomást.