Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

134 pesti eucharisztikus kongresszuson és végül az utolsó csehszlovák községi választásiokon. Az egész 1938-as évben mintha a levegő magas feszültségű árammal lett volna telítve. Tudtuk, hogy nagy események előestéjén állunk. Csend volt, viharelőtti nyomasztó csend. Napokon át a rádió előtt ültünk és töltött revolverrel a fejünk alatt aludtunk. Hitler és Mussolini beszédei alatt kiürültek az utcák. Mindenki hazaszaladt és amikor Imrédy miniszterelnök bemondotta a belvederi döntés eredményét, sírva borultunk egymás nyakába. Jött a leszerelés. A magyar honvédség diadalmas bevonulása. Felejthetetlen napok ... Az 1938-as év ronggyá tépte a páriskörnyéki békeszerződéseket. A csaláson és erőszakon felépülő rendszernek el kellett tűnni. Ennek az évnek a nyarán adtak volna már a kisebbségeknek jogokat, de a történelem szekerét nem lehetett már megállítani. Benes a huszadik század legügyesebb politikai mixere elveszítette a játszmát. Túlfeszítette a húrokat. Visszakerültünk az anyországhoz. Nagy lelkimegnyugvás töltötte el a húszéves cseh megszállás után felszabadult szlovákiai magyarság milliós tömegét. Szívből örültünk és lelkesedtünk. Szerettünk volna rég nem látott édesanyánk szerető keblére könnyezve borulni, de édesanyánk bennünket, hazatérő fiait nem tud vagy nem akar megérteni. A viszontlátás örömeit csakhamar megzavarta a kölcsönös bizalmatlanság. Mi ez? Csak nem félünk egymástól? Igaz, hogy húsz éve nem láttuk egymást és húsz év nagy idő az ember életében. A nemzet életében talán csak egy pillanat, de ezzel a pillanattal is számolni kell. Mi, akik a nagy világégést követő forradalom idején léptünk ki az életbe azóta kopaszodó férfiak lettünk. A nékünk idegen környezetben sokat tűrtünk és még többet tanultunk. A védekezésben valahogy egymásra találtunk, a közös nyomorúság testvérré tett bennünket, kifinomult az agyunk, és valahogy európeérebbek lettünk. Leráztuk magunkról a salakot, gőgöt és durvaságot. Nálunk nincs cím és rangkórság, bennünket a kisebbségi élet a szó legnemesebb értelmében véve szociálisari gondolkozóvá és a népi demokrácia hívévé tett... Meghúzódunk egy sarokasztalnál és csendben diskurálunk. Tervezzük a jövőt, a szebb és boldogabb magyar jövendőt... A nagy francia forradalom hullámai csak ,1848-ban érkeztek hozzánk. A szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elveiért megvívta ugyan a magyarság is a maga szabadságharcát, de ez a szent harc elbukott a cári seregek beavatkozása miatt. A szociális vívmányokból mi maradt? Az aradi tizenhárom, Kufstein és az emigráció. Széchenyi döblingi magányában megőrült, a szabadságharc vezérét Kossuth Lajost az osztrák szoldateszka in contumaciam halálra ítélte. Utána jött a reakciós Bachkorszak, cseh fináncaival és pandúrjaival.