Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

133 A dolognak elterjedt a híre a német városban. Megkezdődött a bojkott. A cseh nemzetiségű és a németül nem tudó törvényszéki elnök nem kapott lakást, az éttermekben és kávéházakban nem szolgálták ki. Amíg Liberecből meg nem szökött, a hivatali szobájában a díványon aludt és lengyel kolbászt ebédelt, amit a szolga hordott neki. A csehek még egy ideig kísérleteztek, de a végén kénytelenek voltak a libereci törvényszékhez német nemzetiségű elnököt kinevezni. Ugyanez az eset megtörtént Komáromban is. A színmagyar Komáromba szlovák törvényszéki elnököt küldtek, ugyanazzal a titkos paranccsal. Ennek az elnöknek is az volt az áső intézkedése, hogy a komáromi törvényszéknél megtiltotta a magyar szó használatát. Ez a basa itt maradt egészen a felszabadulásig lés a kisebbségi magyarság semmit sem tett, hogy ezt a sovinisztát a városból kiűzzék. 1937. őszén a komáromi Jókai szobor leleplezésénél az ünnepi szónok Hodzsa Milán aktív csehszlovák miniszterelnök volt. Komárom város határánál a városi küldöttség »ékes szlovák beszéddel« fogadta a miniszterelnököt. A küldöttség tagjai csupa » magyar urak« szlovákul beszéltek, jobban mondva dadogtak a miniszterelnökkel. Hodzsa magyarul válaszolt. A »magyar urak« csak tovább szlovákul erőlködtek. Erre Hodzsa rájuk szólt: — De uraim, beszéljenek velem magyarul, úgy jobban megértjük egymást. Egy kimondottan magyar városba jöttem a nagy magyar mesemondó szobrának leleplezésére. Hodzsa Milán az egész ünnepség alatt egy szót sem beszélt szlovákul, A tökéletes magyarsággal elmondott ünnepi beszéd után, volt képviselőtársával, Hegedűs Lóránttal, a költőkirály unokaöccsével tárgyalt. Magyar ünnepségre jött és mindvégig magyarul beszélt. A szudétanémeteket biztosan nem kellett figyelmeztetni. hogy anyanyelvüket használják. 24. Szüllő Géza évekkel ezelőtt egy lévai népgyűlésen megjósolta. hogy a Csehszlovák »respublika« (így mondta latinosan) nem állhat fenn, mert születési hibában szenved. Nagyon nagyra született. A gyerek a normális 3—5 kg. helyett 15 kilós lett. Ez a beteg bajuszos csecsemő, ez a csodagyerek állandóan megalomániában szenvedett. Több generálisa volt, mint a régi osztrák-magyar monarchiának, többet költött fegyverkezésre, mint bármelyik nagyhatalom. A bajuszos kisegér megrészegült és beakarta kapni a macskát. De 1938-ban gyorssorvadást kapott és pár hónapon belül kiszenvedett. A betegség szimptomáit már látni lehetett a tavaszi mozgósításnál, az augusztusi lévai szabadtéri játékoknál, a buda-