Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

129 ból figyelmeztetett, hogy a törvényszék elnöke H. feni rám a fogát, mert az egész törvényszék területéről én küldök fel egyedül magyar nyelven kidolgozott ítéleteket. — Köszönöm táblabíró uram a figyelmeztetést, de én ezentúl is magyar ítéleteket fogok hozni. Ez nem csak jogom, hanem egyenesen kötelességem, A soviniszta törvényszéki elnöktől pedig nem félek. A figyelmeztetés után pár napra visszakapok két ügyet a törvényszéktől azzal az elnöki átirattal, hogy három napon belül nyilatkozzam, miért dolgoztam ki az ítéleteket csak magyar nyelven és utasítanak, hogy az ítéleteket újból dolgozzam ki az állam nyelvén. Megnézem a két büntető ügyet. Mind a kettőben a vádlottak nemzetisége és anyanyelve magyar volt. Az egyik becsületsértési ügy volt, a másik pedig könnyű testisértés. Röviden elmondom. Dr. A. komáromi ügyvédről dr. B. ugyancsak komáromi fiskális azt állította egyik előkészítő iratában, hogy minden jogi tudás nélkül iparszerűleg űzi mesterségét. Dr. A. becsületének megreperálása végett bírósághoz fordult. Dr. B. a megsértett dr. A.-nak nem akart elégtételt adni. Még a főtárgvalásra sem jött el. Ügy a főmagánvádló, mint a vádlott magyar anyanyelvűek voltak, komáromi őslakosok. Természetesen magvarul jegyzőkönyveztettem és magyar nyelven dolgoztam ki az ítéletet. Ha jól emlékszem. 500 Kč-ra büntettem meg dr. B. ügyvédet a dr. A. ellen elkövetett becsületsértésért. A büntetés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztettem azzaL, hogy a próbaidőn belül a vádlott dr. B. a sértett dr. A.-tói bocsánatot kér, Ez a feltétel nem tetszett dr. B. vádlottnak és az ítéletet megfellebbezte. így került az ügy a törvényszékhez. Az ítéletet egyébként a fellebbezési tanács megerősítette. A másik ügy. T. D. nyugalmazott fegyőr megverte a feleségét. Az asszony könnyű testi sértésért vádat emelt és azt indítványozta, hogy verjem meg a férjét úgy, ahogy az őt helybenhagyta. Ezt a furcsa kívánságot nem teljesíthettem. A jegyző könyvet és a rövid ítéleti feljegyzést magyar nyelven készítettem el, tekintve, hogy a vádlott ebben az esetben is magyar anyanyelvű volt. Hisz azért nyugdíjazták, mert nem bírta az államnyelvet és nem akart szlovák vidékre menni nyelvet tanulni. Felmentem a törvényszéki elnökhöz azzal, hogy itt valami tévedésről lehet szó, mivel mindkét ügyben a vádlottak magyar anyanyelvűek és jogom volt úgy a jegyzőkönyveket, mint az ítéleteket csupán magyar nyelven kidolgozni. — Téved, kolléga úr! Maga úgy látszik, nem ismeri a nyelvtörvényt. Az egyik vádlott ügyvéd, a másik pedig volt állami alkalmazott. Ezeknél feltételezhető, hogy ismerik az államnyelvet és nékem jelenteni kell a

z esetet az ügyvédi kamaránáL, a fegyházőr ügyét pedig az igazságügy minisztériumban. Oda nem küldhetek, már kulantériából sem, csak magyar nyelven kidolgozott ítéleteket. 5