Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

130 — Elnök úr, ezt a szót, hogy kulantéria, sem a nyelvtörvény, sem a nyelvrendelet nem ismeri, — válaszoltam. — Hát akkor dolgozza ki az ítéleteket két nyelven, ha már mindenáron magyarul is akar dolgozni, — folytatta most már meglehetősen türelmetlenül. Mit csinálhattam? Kidolgoztam úgy a nyugalmazott fegyőr, mint az ügyvéd büntető ügyét mégegyszer, szlovák nyelven. Érdekes, hogy ugyanez a törvényszéki elnök nagyszombati iárásbíró korában nem akart szlovák nyelvű ítéleteket hozni. Mint törvényszéki elnök pedig magyarul felejtett el és mindenütt szlovákul beszélt. Külön teóriái voltak a nyelvtörvény megnyirbálására. Kimondotta, hogy a törvényszékre, mint fellebbezési bíróságra nem vonatkozik a nyelvtörvény. Nem engedélyezte a magyar nyelvű jegyzőkönyvvezetést és a magyar nyelven kidolgozott ítéleteket. Leírt a járásbíróságokra, hogy a perenkívüli eljárásokban csak szlovák jegyzőkönyveket és végzéseket szabad hozni. Terrorizálta a feleket és az ügyvédeket, ha magyarul mertek beszélni. Egy komáromi hentesmesterre rámordult, mikor magyarul adta le szakértői véleményét: — Majd gondoskodom, hogy a katonaságnak többé ne szállíthasson húst. Ilyen zsánerű emberek garázdálkodtak a vidéken. Ezek ásták meg a demokrácia sírját. A cseh megszállás utolsó éveiben a legmagyarabb törvényszék területén csak ketten hoztunk magyar ítéleteket és végzéseket, 23. Valahol olvastam, hogy a városi ember olyan, mint a prostituált. Pénzért mindenre kapható. Csak evvel tudom megmagyarázni, hogy magyar nemzetiségű emberek, jegyzők, tanítók, sőt az államtól független szabad foglalkozást űző kereskedők és iparosok közül is sokan, nem mertek magyarul beszélni, beléptek a legsovénabb csehszlovák célokat szolgáló egyesületekbe. — » Sokol«, »Slovenská Liga«, stb. — Nehéz ezreseket áldoztak csehszlovák nemzeti célokra és állami ünnepeken beszédeket tartottak. A keresztények ezen a téren semmivel sem voltak különbek, mint a zsidók. Sajnos, a magyar nemzetiségű bírák sem tartoztak a kivételek közé, pedig nekünk úgy-ahogy biztosítva volt a függetlenségünk. Még a magyar bírák sem tartották be a nyelvtörvényt, pedig betarthatták volna, de túlzott opportunizmusból vagy talán stréberségből inkább az államnyelven dolgoztak. Pirult az arcom, mikor egy csallóközi származású, nemesi ősökkel rendelkező bírókollégámat egy cseh nemzetiségű miniszteri biztos figyelmeztette, hogy tartsa be a nyelvtörvényt és dolgozzon magyarul. De nem használt még a figyelmeztetés