Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 Mikor pár napos zárkát kaptam, zavartalanul gondolkozhattam arról a "bizonyos bársonyos vaskézről. Egy eset katonai pályafutásomra döntő jelentőségűvé nőtte ki magát. Felfújták, mint egy Bafa-ballont. Évek múlva szétpukkadt ugyan, mert minden ballonnak az a sorsa, hogy egyszer szétpukkadjon. A hadügyminiszter, mikor meginterpellálták, nem tudott, vagy nem akart rá válaszolni. Elkönyvelték a többi cseh soviniszta igazságtalanságok közé. Már vagy nyolc hónapja viseltem a cseh mundért, mint kidobott tisztiiskolás együtt gyakoroltam a legénységgel a fegyverfogást a prágai Invalidus-téren. Mlady gyalogsági főhadnagy volt a kiképzés parancsnoka. Káplárom lehülyézett, össze-vissza rángatott és hátba vágott, Megsokallottam, a dolgot és kikértem magamnak az abrichťolásnak ezt a módját. Ez volt a kezdet. Káplárom előírás szerint jelentette a dolgot az őrmesternek, az őrmester pedig a főhadnagynak. Ezalatt a káplár tovább gyakorlatoztatott. Rövid idő múlva hallom a nevem. A főhadnagy hivatott. Letisztelgek fegyveremmel, de azt úgyszólván lábhoz sem tehettem, amikor rám rivallt : — »V leh!, v leh!, v leh!« Megzavarodva állok előtte. Nem értem. Ezt a vezényszót sohasem hallottam. Kérdezem németül: — Főhadnagy úr, mit kell csinálnom? A főhadnagy most már magából kikelve ordított: — »V leh!, v leh!, v leh!« Nem tudtam elképzelni, mit akarhat tőlem. Körülnéztem, gondoltam, talán valaki megmutatja. Egyszerre csak földre terít egy ütés. Elszédültem és a földről feltápászkodva, puskám ösztönszerűen magam elé tartottam. Támadási szándékom nem volt, hiszen a tisztelgéstől kezdve jobb kezemben tartottam a fegyver csövét, a tussát pedig felemelkedés közben, balkezemben szorongattam. Ez tisztán önvédelmi állás. így csupán védekezni lehet a puskával. Ha ütni akartam volna, akkor a balkezemben kellett volna tartanom fegyverem csövét és jobbkezemben a tussát, tekintve, hogy nem vagyok balkezes. Lőni sem lehetett a fegyverrel, egyrészt, mert nem volt megtöltve, másrészt vízszintesen tartottam magam előtt. Bajonet sem volt a fegyveren. Egy ideig magam előtt tartottam a puskám, majd látva, hogy senki sem bánt, leeresztettem. Ebből keletkezett a vád: Parancsmegtagadás, fegyverrel feljebbvalóval szemben. Ez a katonai törvénykönyv 145—147. paragrafusai szerint súlyos fegyelemsértés bűntette, amiért golyóáltali halál jár. A végzetes tévedés a rosszul használt »v leh« vezényszó miatt történt. Ez a parancsszó a német niedernek felel meg. A hivatalos »földre« vezényszó a »k zemi« volt. A »v leh«-t, ezt a
