Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
120 ségi érzésnek nevezünk. Az ókor és a középkor embere ezt az érzést nem ismerte. A francia forradalom után terjedt el és azóta az állami élet egyik legerősebb tényezője. Az iskola, a nevelés, a környezet stb. okozza, hogy minden ember érzi, hogy egy nemzethez tartozik, annak a nemzetnek a nyelvét beszéli a legszívesebben. Annak a nemzetnek a kultúráját és jelenét, örömét és bánatát mindenekfelett érzi és szereti. Ezt az érzést az ember az anyatejjel szívja magába. Ez szentség, az emberi szabadságjogok legszentebbike és ezt mindenkinek respektálni kell. Amikor a szövetkezett és társult hatalmak a világháború után az osztrák-magyar monarchiát felosztották és a népek Önrendelkezési joga alapján a »nemzetiségeket felszabadították«, egy nyelvet beszélő, tiszta nemzeti államokat nem sikerült alkotniok. Megmaradtak az államok uemzetiségi államoknak, csak más keverésben és más elosztásban. A világ hamis kártyásai, mint ahogy az események mutatják, rosszul játszottak. Benes a kihúzott huszonegyesnek nem sokáig örülhetett. Európa a nemzetek tarkasága, mint a világháború előtt. Okulva azonban a régi bűnökön, különbséget lettek államok és népek között és azon népek jogát, akik nem élhetnek önálló állami életet, vagy akiket elszakítottak anyaországuktól, a békeszerződésekben biztosították. 1920. tavaszáu, amikor a cseh alkotmányozó bizottság a forradalmi nemzetgyűlésnek benyújtotta a békediktátumokból szolgai módon átvett nyelvtörvény tervezetét, indokolásában többek között a következőket írta: »A nyelvtörvény meghozatalánál a döntő szerepet nem annyira a nemzetpolitikai szempontok, mint inkább az állami ügyvezetés minden ágának leegyszerűsítése vitte, amely az összpolgárság eminens érdeke. Egy demokratikus köztársaságban, ahol a polgárok jóléte a legfőbb törvény, fajra és nyelvre való tekintet nélkül egyenlő, gyors, igazságom és tökéletes ügyvezetésre van szükség. A praktikus szükség, az ügyek gyors és lehetőleg legolcsóbb elintézése a nyelvtörvén}' vezérelvei. Az állampolgároknak érdeke, hogy az állami ügyvezetés minden ágában meghallgassák a saját anyanyelvén és hog3 r az ügyét elintézzék. Magának az államnak is jólfelfogott érdeke, hogy az állami apparátus ne komplikálódjék oly mértékben, melynek terhét az állampolgárok viselni nem bírják. A praktikus szükséglet és az ügyek gyors elintézése azonban azt is megkívánja, hogy egy nyelv az államban hivatalos legyen, melyen az állam akaratát kinyilváníthatja mindenütt, ahiol nem szükséges más nyelvet használni. Úgy az állampolgárok, mint az állam jólfelfogott érdekeit nézve t az igazságos arany középutat keresve az alkotmányozó-bizottság csak arra szorítkozott, amit az állam érdeke okvetlenül megkívánt. Ezt a határt nem lépte túl és a hivatalos államnyelv korántsem ruházta fel magát olyan kiváltságokkal, amelyeket Ausztriában gyakorlatilag a német és Magyarországon jogilag is a magyar nyelv bírt. Ez lenne a nyelvtörvény szelleme és a törvényhozás intenciója a jövőre nézve.
