Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

119 resztekben álló gabona kalászát, úgyhogy a föld tulajdonosa csak a szalmát vitte haza. De nagyon gyakran egész kévéket loptak el szalmástúl együtt. A csőszök nem merték őket zavarni, mert annyian portyáztak, mint a sáskák. Ezeken a texasi állapotokon nem tudtak, vagy nem akartak segíteni. Talán szükség volt a kommunista szavazatokra. Azok a »finom cseh csendőrök« pedig »csak írtak«, pedig »csak írtak«... Ugyanezek az állapotok uralkodtak Pozsony külvárosaiban meghúzódó nincstelenek között, talán még fokozottabb mértékben. Itt a csehszlovák földreform miatt falujából kiüldözött és kenyértelenné vált magyar mezőgazdasági proletáriátus még üresen álló kazamatalakásokat sem talált. Ligetfalu határában, a »Zabosban« és az »Elizeumban« krumplivermekhez hasonló gödrökben laktak ezek a szerencsétlen emberek, úgyhogy ha a Duna vízállása magas volt, a víz kiöutötte őket, akárcsak az ürgéket. Rosszabbul laktak, mint az oláhcigányok. Hitler iJgetfalu annekfálásakor meglátogatta a zabosi »ürgelakókat a. Összecsapta kezeit és kijelentette, hogy ekkora emberi Inyomorúságot még nem látott. Fényképfelvételeket készített és /vagyon lesújtó véleményt adott arról az áldemokráciáról, mely ezt megtűrte. Rögtön parancsot adott, hogy ezeket a gödörlakókat a további intézkedésig be kell telepíteni az elmenekült cseh tisztviselők villáiba. Ami még aznap megtörtént. Komáromban a »werkeket« szintén bontják, de szükséglakásokról ezideig nem történt gondoskodás. 20. Egyet-mást szeretnék elmondani a csehszlovák republika nyelv törvényéről, amelynek be nem tartása körül talán a legtöbb meddő vita folyt. Egy nemzetiségi államban a nyelvkérdés egyúttal szociális kérdés. — így volt ez a csehszlovák republikában is, annak dacára, hogy a csehek nagyon szerették volna a világgal elhitetni, hogy ők nemzeti állam és jelentősebb kisebbségeik nincsenek. Ha minden szükséglet a szocializmusból és minden jog a hatalomból ered, akkor bátran állíthatjuk, hogy a csehszlovák köztársaságban a kisebbségi jogokat szabályozó nyelvtörvény nem annyira a hatalomból, mint inkább a szociális szükségletből eredt. A nemzetiségi kérdés sokkal többet jelentett, mint egyszerű nyelvkérdést és ennek okát már a gazdasági érdekek összeütközésében kell keresnünk. Ez már harcot jelentett. A gazdaságilag jobban szervezett, erősebb ellenfél, az anyagilag függő gazdaságilag gyengébbet kihasználja a maga nemzetiségi céljaira is. A kisebbségi embernek ez természetszerűleg nem tetszik. Mi ennek az oka? Egy tudatos vagy sokszor tudatalatti valami, egy a néplélektan körébe tartozó fogalom, amit röviden nemzeti-