Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

116 őket a paradicsomból, és azóta mi véres verejtékkel keressük mindennapi kenyerünket. Az ószövetség ezzel megírta az ember tragédiáját. Elszakították az állatvilágtól, de nem tették boldoggá. Káin irigységből megölte Ábelt és világgá bujdosott. Az ókor embere Káin példájára egyszerűen megölte ellenfeleit. Ez volt a vérbosszú kora. Később állami kezelésbe vették a bosszút és a szerelmet. Kimondották, hogy az ember társadalmi lény és belekényszerítették egy jogrendbe. Ezt be kellett tartam, még akkor is, ha az egyén belepusztult. A jog tehát emberi műveletekből bontakozott világgá és regulázza azt a bonyolult és csodálatos valamit, amit mi életnek nevezünk. Jogrendszerük volt a babiloniaknak, a zsidóknak, a görögöknek. a rómaiaknak és minden népnek. Az európai népek a kereszténység felvétele után a rómaiak jogát vették át minden jó és rossz tulajdonságával. A kereszténység enyhíteni próbált ugyan a sokszor kegyetlen és kivételeket nem ismerő római jogon. A rideg önzés helyett hirdette a lemondást és a felebaráti szeretetet, de ennek ellenére évszázadokon át karöltve haladt a kapitalizmus érdekeivel. Pedig a római jog csak addig járt a helyes úton, amíg Róma egész társadalmát felölelte. Mikor Róma a nagy világbirodalom székvárosa lett és Itália megtelt népekkel, rögtön jelentkezett a tömegnyomorúság. A jog kezdett szűk lenni. A római jogban nem találunk szociális törvényeket. Ebben a jogrendben nem volt helye a nyomornak és gyönyörű jogi defeniciókkal, formulákkal és fikciókkal nem lehetett az éhezőket jóllakatni. Nem tudtak találni egy olyan formulát, mely szerint millió és millió éhezőt elhelyezhettek volna. A római törté nettudósok szerint már a császárság alatt is az volt Róma állandó ijedtsége, hogy a világ szegénysége egyszer valahogy összetűz a világbirodalommal. A római jogrendszer legnagyobb hibája, hogy a zsebből indult ki és nem; a gyomorból és csak párezer patrícius szükségleteinek készült. Megengedte a rabszolgagazdálkodást. A vagyonos osztály kiszorította a nincsteleneket, a kizsákmányoltakat az őletfenlarlás legprimitívebb eszközeiből is és ekkor indult útnak az addig ismeretlen valami, ami az európai népeknek is rákfenéje: a munkanélküliség és a tömegnyomor. A nincstelenek a jogrendszeren, a kerítésen kívül voltak kénytelenek elhelyezkedni, mivel éhenhalni nepi volt semmi kedvük és a végén végeztek a jogrenddel. Egv világ, melynek túlnyomó része törvényen és jogon, tehát a rendszeren kívül él, kell hogy letörjön. Le is tört. A világ ma is beteg. Talán betegebb, mint Krisztus idejében. Forr minden. Az emberek lázas kapkodással új jogot, új életformát keresnek. Fajok küzdenek fajok ellen. Európa úgy néz ki, mint egy megbolygatott méhkas. A rajok nem találják helyüket. Letagadhatatlan, hogy nagy ellentállások leküzdésével készül