Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

117 az új jogrend. A kerítésen kívülállókról is történik gondoskodás. A világ telítve van szociális eszmékkel. Az emberek már belátták, hogy a mezítlábasokat, a kiuzsorázottakat, a rongyos szegényekei be kell engedni a társadalom béltelkeibe és hogy már nem lehet elavult szellemi tornaművészet parádés mutatványainak pórázán vezetni éhes embereket, akik csak egy törvényt ismerhetnek el: a Szent Kenyér törvényét. Lehullanak a régi elavult formák, jönni kell a szociális törvényeknek és merjük remélni, hogy addig nem lesz megállás, míg a társadalom minden tagjáról nem történik gondoskodás. Letagadhatatlan, hogy egy új világ uan közeledőben... újra tartja bevonulását a gyengék igazságának hirdetője: Krisztus, az emberré lett Isten, bár n°m pálmaággal a kezében és amin ül, az már nem a szamár vemhe ... 19. A soviniszta szellemben végrehajtott földreform okozta a legnagyobb csapást a Csallóközben, mert kizárta abból a magyar parasztot és zsellért. A földhivatal (Pozemkový úrad) az egész republika területén 2857 új telepet létesített. Csehországban 390-et, Morvaországban 191-et, Kárpátalján 222-öt, a többit Szlovenszkón. Tehát az egész 2857-ből 2054 telep Szlovenszkóra esett. Mit jelentett ez? Cseh- és Morvaországban az őslakosok kapták meg a földet, akik régi falvaikban és tanyáikon maradhattak. Nem volt szükség új kolóniákat, telepeket létesíteni. Szlovenszkón a morva és cseh telepesek új falukat és tanyákat alapítottak és csehszlovák politikusok nevei után keresztelték el azokat. A földosztás következtében munkanélkülivé váltak a magyar gazdasági intézők, uradalmi iparosok és a béresek ezrei. Amíg ezek az emberek kétségbeesetten harcoltak az éhenhalás ellen, addig jól dotált állásokban lévő maradékbirtokosok, az új nemesség (nová šlachta) milliós költségekkel luxus-kerteket csináltatott az elrabolt ősnemesi kúriák körül. A legérzékenyebben természetesen a legalsóbb rétegeket sújtotta a válság. Az intézők és iparosok némi végkielégítést kaptak és idővel úgy-ahogy elhelyezkedtek, de a béresek és zsellérek a szó legszorosabb értelmében véve máról-holnapra földönfutókká váltak. A cseh és morva telepesek és maradékbirtokosok magyar embert nem alkalmaztak. Ez a csapás legjobban a Csallóközben volt érezhető, ahol gomba módra szaporodtak az új honfoglalók telepei. A munkanélkülivé vált földmunkások Csallóköz nyugati részéről Pozsonyba menekültek, a keleti részről pedig Komáromba tódultak. Alkalmi napszámokból éltek és a nincstelenség eleven szobraiként tucatszámra álltak munkára várva az utcasarkokon. Munkát azonban csak nagyritkán kaptak. Nagy volt a városi