Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 munkát. Elegem volt a cifranyomorúságból és már úgyis kezdődött a B. lista felállítása: új írnokokat sehol sem vettek fel, sőt még a régieket is leépítették. A gyárban, ahogyan később kitűnt, önálló szerelőkre nem volt szükség. Ottmaradtam napszámosmunkára. Hordtam a vasat reggeltől estig és a talicskázástól holtrafáradtan, rezignáltán állapítottam meg, hogy semmire sem viszem az életben. Elégedetlen voltam sorsommal, de agyonf árad tan még gondolkozni sem volt kedvem. Amikor kijöttem a gyárból, örültem, hogy lefeküdhetek. A vasár- és ünnepnapokat átaludtam. Kábultságomból egy hivatalos levél rázott fel. Kerestek a csehszlovák hatóságok. Katonaköteles lettem. Némi gondolkozás után elbúcsúztam Budapesttől, ahol minden álmom következetesen zátonyra futott. Hazautaztam. Besoroztak és mint elektrotechnikust, a prágai 5-ös hidászezredhez osztottak be. Azt a néhány napot, ami a bevonulásig eltelt — átbumliztam. Fát ültettem a szőlőben, szedret szedtem és néha benéztem a villanytelepre. Nem kerestem semmiféle komoly foglalkozást, megelégedtem azzal, hogy regruta vagyok. Ebben az időben osztálytársaim közül csak a zsidó fiúk tanultak a brünni és a prágai egyetem orvosi és mérnöki fakultásain. A keresztény fiúk odahaza voltak és már három év óta tétlenül várták a fejleményeket. Sem csehül, sem németül nem tanultak meg. Nem bíztak a republika fennmaradásában, de nem volt mit keresniök Magyarországon sem. Vártak. Tétovázásukkal éveket veszítettek. Mire elhatározták magukat, a zsidó fiúk az egyetemeken abszolváltak. A hadseregszállítók, a hiénák, a íőokosok fiai és lányai boldogultak. Városunkban orvosi rendelőket, mérnöki és ügyvédi irodákat nyitottak és a kisváros gazdasági és szellemi vezetése szinte az ölükbe hullott. 2. A sorozásnál technikusnak mondtam be magam. Ennek köszönhettem, hogy a prágai 5-ös hidászezredhez osztottak. A magyar fiúkat Csehországba sorozták, a cseheket és a szudétanémeteket pedig a megszállott magyar területre. A katonai rádió-leadóhoz szerettem volna kerülni. Nem sikerült. A hidászezrednél csupa erős, válogatott gyerek szolgált. Ácsok, kőművesek, lakatosok. Fizikum tekintetében hol voltam én ezektől, a többé-kevésbbé degenerált városi gyerek, akit csak azért iskoláztattak, hogy a nehéz fizikai munkától szabadulhasson. Boskadozó térdekkel cipeltem a közel mázsás gerendákat és a partmenti csáklyázásnál cserben hagytak a karizmaim. Pionérezrednél a katona egyszemélyben kubikus, vizipatkány, bányász, ács és kőműves. Felváltva hordtunk puskát, lapátot és csákányt.