Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 A strapa óriási volt. A tempó szédületes. Sehogy sem Ízlett. Nagyon bántott, hogy bevonultam. Nem éreztem lelkiközösséget a cseh militarizmussal. Az útszéli durva hang idegeimre ment. A karlini kaszárnya kemény priccsén tudat alatt megéreztem a bajt. Megálmodtam a földalatti kazamatákat. Beleborzadtam. Bevonulásom után mindjárt az első napon összeütköztem a bornírt szellemmel. Alighogy rám adták a cseh mundért, szomorúan tekintgettem ki a zsizskovi kaszárnya emeleti ablakán. Bámultam a karlini viadukt tetején átrobogó vonatokat. Üdvözöltem a szlovenszkói vasutikocsikat, mint az egyedüli ismerősöket, ebben a nekem idegen környezetben. Rádöbbentem, hogy mit veszítettem el. Eszembe jutottak a budapesti cseh-szlovák katonai attasé bíztató szavai: »Ne féljen a mi demokratikus hadseregünktől, csak bátran vonuljon be. Megszűnt az osztrák militarizmus vak, ellentmondást nem tűrő szelleme. A mi hadseregünkben a bársonyos vaskéz, az igazság és a belátás uralkodik. Bársonyos vaskéz és nem bakonyi betyárság!...« Merengésemből egy durva hang és egy hátamhoz vágott bakancs riasztott f el. — Hé, bunkó, pucód ki, ale friško! Nem értettem a dolgot. — Hozzád beszélek, te porosfülű! Osztán fényes legyen, mint a... És az útszéli hasonlatra szélesre húzódott az ábrázata. Megütközve néztem a szobaparancsnokra. Lehajoltam a bakancsért és letettem azt a legszélső ágyra. Nem puccernak vonultam be. A káplár magából kikelve szórta rám hol szlovákul, hol magyarul huszármiatyánkszerű szobaparancsnoki áldásait. — Hát kipucósz azt a bakancs vagy nem? — Nem tehetem, káplár úr, — válaszoltam. A szobaparancsnok dühöngött: »holnap rapportra viszlek, disznó, lecsukatlak!« Érezni kezdtem, hogy az a »bársonyos vas kéz« inkább vas, mint bársony és elbánik velem. Másnap reggel megismétlődött a cirkusz, mert a káplár minden áron meg akarta mutatni, hogy neki van igaza. A szociális és nemzeti gyűlölettől elvakított bugris altiszt a legénység előtt meg akart alázni és meg akarta mutatni, hogy az aspiráns (tisztiiskolás) bakancsot fog tisztítani, még pedig az ő izzadságtól bűzlő bakancsát. — Nem tisztítok másoknak bakancsot, inkább elmegyünk kihallgatásra — tiltakoztam káplárom hatalmi túltengése ellen. Még kirukkolás előtt feliratkoztam a napos tizedesnél rapportra. — Mi a panasz? — kérdezte a napos.
