Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)
AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE
mia vezető tagjai közül többen is ezen a nézeten voltak. Antal Sándor már 1931-ben a következőket írta A Nap-ban: „Tessék most kinyitni az erszényeket, jöjjön a híres magyar áldozatkészség, a szegény magyarok fillérjei éppen olyan szentek lesznek, mint a cseh nemzet nagy fiának milliója." 10 1 Győry Dezső nyilatkozata a Magyar Űjság ankétjában a Magyar Figyelő 1—2. számának megjelenése utáni időre esik, s így természetes, hogy főleg ennek a lapnak a problémáival foglalkozik. Helyteleníti, hogy a Magyar Figyelő-re olyan „vad fogcsattogtatással" rohantak rá a prédára leső kritikusok. A folyóiratnak, természetesen, vannak fogyatékosságai: „A kisebbségi megmozdulásokat fátum üldözi ... A kisebbség kulturális mozdulatai még sohasem sikerültek hibátlanul... És ez a fátum kegyetlen. Nem ismer kivételt. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság rég várt folyóirata sem tudott szabadulni alóla. Nem az lett, ami lehetett volna, s aminek lennie kellene." 10 2 A Társaság első lépéseit az alapítója, Masaryk köztársasági elnök is figyelemmel kísérte. 1933. február 16-án a prágai várban Dérer iskolaügyi miniszter jelenlétében fogadta a Társaság elnökségét, melynek képviseletében Orbán Gábor elnök, Szerényi Ferdinánd főtitkár, Flórián Károly, Antal Sándor, Jánoska Tivadar osztályelnökök és Surányi Géza főszám vizsgáló jelentek meg. Orbán Gábor beszéde után az elnök melegen érdeklődött a Társaság programja iránt, majd kijelentette: „Érdeklődéssel kísérem az önök munkáját, és örömmel várom, hogy ez a munka valóban kulturális gyarapodást fog gyümölcsöztetni úgy a köztársaságbeli magyar nép fejlődésében, mint államunk haladásában." 10 3 A gyümölcsöztető kulturális munka azonban egyre váratott magára, s mondhatnók, a Társaság egész fennállása alatt meg sem indult. Győry Dezső már 1933 decemberében „ki nem használt lehetőségek tár52
