Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A magyar szent korona Kassán
János, Nagyszombat, 1621 márc. 5. Kassa város jegyzőkönyveiben azonban nem találtuk a királyi címet, mindig őfelségének írja. Abauj vármegye rendesen fenséges fejedelemnek, őfenségének, ezidőben pedig őfelsége, választott királynak s ,,a fenséges királynéhoz" követeket küld Kassára. Hain Lőrinc krónikája általában fejedelemnek, a fejedelem őfenségének, erdélyi fejedelemnek nevezi. Megválasztása után királyi felségnek. Felségi jogait használva Bethlen egész itteni uralma alatt nemességet is osztogatott Kassán, amely nemességről a nikolsburgi béke után Abauj vármegye jegyzőkönyve azt írja, hogy Magyarország, Dalmácia, Horvát-Szlavonország választott királyi felségétől nyerte, pl. Szentkirályi Sebestyén kiváló kassai kereskedő, később bíró. Még a béke végrehajtása után is egy darabig előfordul, hogy királynak mondja magát s pénzére is ezt verette. így nevezték alattvalói is. De azután megint csak fejedelem őfelsége. Hogy mily súlyos és megszégyenítő csapásnak tekintette Bethlen a korona visszaadását, matatja az a keserű hang, amellyel erről még a későbbi időben is megemlékezik. Illésházynak így ír róla: Senkinek nagyobb gyalázatjára és kárára sem a nikolsburgi, sem a bécsi, sem a mostani béke nem esett, mint minnen magunknak. Gyalázatunkra azért, mert a titulo electi regis Hungáriáé etc. megfosztatánk örökké való gyalázatunkkal, kárunkra, mert az országnak proventusitól priváltattunk (jövedelmeitől megfosztották). Ha valaki kérdezi, miért és kitől? azt felelhetnénk, azon ország rendeitől, akiknek szükségükben a magunk életének és fejedelemségüknek kockáztatásával, sok vitézi hívünk vérehullásával, halálával és értékünknek értök való elköltésével igen hasznosan szolgálva: ezektől vettük ezt a visszafizetést. 4) Lelkének minden keserűségét kiönti Alvinczyhoz intézett levelében, midőn írja neki: Isten és kegyelmetek ítélje meg, hogy ama gyalázatos gratiat (a nikolsburgi békét) minden statusok örömmel fogadták, meg sem emlékezve arról, hogy én választott királyuk vagyok. Gondolja meg kegyelmed, hogyha megengedtem volna koronázni, mennyivel vallottam volna nagyobb szégyent. A korona őrzésének költségeihez a városok az általuk évenként megajánlott összeggel hozzájárultak. A király birtokába visszakerülve a korona, a felvidéki 5 város, Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kisszeben követei összehívott gyűlésükön megállapították és felosztották egymás közt a hozzájárulást. Azonban ezt az illetékesek kevésnek találták és felemelését kívánták, amiről a királyhoz csatolt Eperjes értesí* Gyulafehérvár, 1627. ápr. 8. 73
