Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Viszálykodás a császári generálisokkal - Gróf Forgách Miklós követelőzése Bethlenre hivatkozva

generális Bosnyák Tamás országbíró volt, kit csak rövid ideig emlegetnek e minőségben. 1632 végén már füleki kapitány. Helyébe az eddig is hadmegyei főparancsnok, Forgách Miklós került. bb) Gróf Forgách Miklós követelőzése Bethlenre hivatkozással. A kassai generálisok még ez időben többnyire a császárhű magyar főúri földbirtokos családokból kerültek ki. S már állásuknál fogva is lótartók voltak. Tehát háztartásuk, házi állataik lovaik, teheneik, sertéseik, baromfiaik számára itt a városban is kertre, rétre, majorságra volt szükségük. Ezekről pedig a kincstár nem gondoskodott számukra. Így aztán a várostól kérték ezeket. De egy erdősített, erdőkkel körülvett városnál, mint Kassa, ilyen terület csak korlátolt mértékben, még a polgárok számára sem elegendőképen állott rendelkezésre. Nem tudta tehát a város a generálisoknak, főtiszteknek, katonáknak erre vonatkozó kívánságait teljesíteni. Amiből köztük s a város közt ízetlen, sőt szenvedélyes viták s neheztelések származtak. Pedig a városnak nem volt ez kötelessége. Az igényt támasztók azonban szerették volna legalább szokássá tenni. Ha a város adott is egyeseknek jóakaratuk megnyerésére, vagy megjutalmazására, nagyon óvakodott, hogy ebből rendszer legyen. Mert a tanácsnak, főképen pedig a néptribunnak, népszószólónak, fürmendernek egyik főkötelessége volt s erre esküt is tett, hogy a város vagyonát épségben megőrzi. Az ily átengedés pedig annál inkább veszélyessé válhatott, mert a kérelmezők szinte követelőzve hivatkoztak, mutattak rá, hogy mint elődeik kapták, nekik is jár. E kert és rét követelése miatt kitört viszályban a követelők mindig Bethlen példájára hivatkoztak. így nemcsak a város és a generálisok közt keletkezett állandó torzsalkodások folyamán a városi polgárság felülről kezelésének illusztrálására, hanem Bethlen folytonos emlegetése miatt is e följegyzésekkel részletesebben foglalkozunk. Már említettük, midőn Bornemisszának kertet engedett át a város, a generálisné, Forgách Miklósné asszony menynyire „megháborodott", hogy ők még nem kaptak. Mert ura is követelt a várostól kertet, hivatkozva rá, hogy azt Bethlen bírta. Sőt bizonyára a tanács kellemetlen meglepetésére, Bornemissza vicegenerális is bizonyította, hogy azon 9 év óta (tehát 1623 óta), mióta ő Kassán lakik, mind bírták a generálisok a majorházak végében lévő réteket, melyeket annakidején a fejedelem, Bethlen is elfoglalt. Wass Mihály bíró uram azonban a hatalmas úrral szemben is bátran védelmére kelt a város érdekeinek, amint ezt a városi tanácsban előadta: 393