Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A vég - "Őfelsége dicséretes emlékezete, valamíg az Úristen a magyar nemzetet megtartja"
Kormányzási rendszerét a leglogikusabban építette föl: első lépés volt a pénzügyi megalapozás, második a jó hadsereg, harmadik a hatalomnak saját kezében összpontosítása, negyedik a kitűzött célok felé meggondolt, öntudatos, tántoríthatatlan előretörés. Így sikerült Erdélyt az európai viszonyok közé fölemelni és számottevő tényezővé tenni. Amint Szekfü mondja, ez Bethlennek személyes munkája. Ö maga fővezér és külügyminiszter. Maga írta ezrekre menő diplomáciai instrukcióit és utasításait. Ehhez hozzátesszük, hogy nem a rendi érdekekért kelt föl, hanem az egyetemes nemzeti érdekekért. S amikor a rendek — többször is nem csekély keserűséggel kifejezett csalódására — magára hagyták, ő csüg. gedetlenül küzdött tovább a maga elé tűzött nagy céljaiért. A rendek személyi és vagyoni áldozatkészségének e megtántorodása tette szükségessé, hogy az állami hatalom teljességét maga gyakorolja, amit szintén úttörésnek tekinthetünk a modern államkormányzás felé. Különösen, ha hozzávesszük a rendi jogokon kívül állók fölemelésére irányuló törekvéseit. Iskolarendelete a jobbágy-gyerekek előtt is megnyitotta a tanulás lehetőségét, kimondotta, hogy őket ebben senki se akadályozza. A papságot megnemesítette. A polgár-osztályt és a polgári foglalkozásokat saját példaadásával és a jövevényeknek, új keresztényeknek, görögöknek, törököknek, zsidóknak osztogatott szabadságjogokkal megbecsülte. S a városok kiépítésén fáradozott. Államférfiúi nagyságának e mérlegelése után személyi tulajdonságait mutatjuk be. Éspedig egy koronatanú, Kemény János leírása szerint. Kemény mint 18 éves ifjú került Bethlen udvarába. Legbensőbb emberei közé tartozott. Volt a fejedelem innyaadója, főjágera, az 1626-i hadjáratban jelzászlóvivője, második házasságánál a menyasszonyt behozok kíséretéhez tartozott. Urát is útjaiban többször kísérte s Kassán is többször megfordult. A fejedelem kocsijának ablakában ült, amikor 1623 augusztus 14-én Erdélyből, Kolozsvárról Kassára vonult hadával II. Ferdinánd ellen. Csak hárman ültek benne: a fejedelem, öccse István és Kemény. Útközben egy faluban Kamuthi Farkas vendégelte meg őket ebéddel, mely után szinte halálosan megbetegedett. Kocsijában fekve legyezte őt Kemény. Így vitték Váradra, hol 3 hétig feküdt forró nyavalyában. Hadai ezalatt várakoztak rá. Orvosai ellenére sok lőrét ivott s ez kitisztította gyomrát. Kamuthit gyanúsították, hogy valami ártalmasat adott be neki. 1 2 Ily belső érintkezésben lévén, Keménynek alkalma volt a fejedelmet jól megösmernie. Hitelt adhatunk tehát halála alkalmából írott ez alábbi jellemzésének: 1 1 Kemény: önéletírása 44—45. lap. 373
