Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - A város jogainak védelme mindenkivel szemben

jelentette a tanácsban, hogy Bornemissza uram Tokajba kéri magához Alvinczyt s egyik atyánkfiát, kiknek tudtára adta, hogy nekik, mint őfelsége biztosainak, mit kell mondaniok. A tanács Alvinczy mellett Wass Mihály vicenotáriust küldte ki, mivel őfelségére nem halaszthatják (bízhatják) e dolgot, úgy mint a pápista religionak mindenütt való (így Kassán is) szabad folyását. A kassai polgárok tudhatták, hogy Bethlen — kora türelmetlenségéhez és elfogultságához képest — e tekintetben engedékenyebb álláspontot foglalt ell.

1

5 Jellemző erre nézve Gál Péternek, Eszterházy Miklós nádor Bethlenhez Erdélybe küldött követének jelentése urához. A pápisták — úgymond — most ott benn jó állapotban vannak. Templomok rakva hallgatókkal, ő maga is, az fejedelem most ez pünkösd ünnepére odaadta vala minden muzsikusit, a mi templomunkba minden nap a nagy misére. Azt mondja a fejedelem, hogy ő nem gondol vele, akárki mit higyjen. Ezt is mondá: Én megesküdtem ide bejöttömben az fejedelemségre, hogy minden rendnek szabad religiója 'legyen. Én az ariánusokat fölötte gyűlölöm és ha mit cselekedném fogadásom ellen, tehát legörömöstebb őket űzném ki ez országból, de maradjon helyén fogadásom.

1

6 Érdekes, hogy Bethlen e vallási felvilágosodottsága mellett sem volt mentes korának boszorkány-hitétől. Kassának írta, hogy Gyulafejérváron egy boszorkányt elfogtak. Per tortura, kínvallatásnál vallotta, hogy több helyeken való boszorkányok közt Kassán a Lakatos-utcában Stregely Andrásné főboszorkánv volna. Fogassák meg mindjárt, őrizet alatt Fejérvárra küldjék. Ily istentelen, gonosz személyt ,,sehol birodalmunkban büntetés nélkül elszenvedni nem akarunk."

1

7 A kassai polgárok saját veszélyeztetett helyzetükből kifolyólag a fejedelem vallási felfogásával szemben is fenntartották és érvényesíteni törekedtek meggyőződésüket. Ugyanígy a fejedelemasszonnyal szemben is hangoztatták szabad akaratukat és független elhatározásukat. Midőn kérelmére néhány szekér fát adtak az udvar számára, kiemelték, hogy nem tartoznak vele. De hogy ne láttassanak ellenkezni őfelségével, azért behordatták. Amikor pedig a német raboknak házat kért, nem siettek nyakra-főre teljesíteni, hanem megmagyarázni igyekeztek, hogy ez veszélyt is okozhat. Nem hunyászkodtak meg az udvar emberei, az udvari tanács és a fő-fő emberek előtt sem, hanem művelt, sima formák közt, de önérzetesen és bátran védték igazukat. Ide vonatkozólag a városi jegyzőkönyv azt írja, hogy pl. a harmin,

s Kassa v. jk. 1627. 1

8 1623 jun. Gál Péter jelentése. Közli Szilágyi E. O. E. VIII. k. 143. lap. 1

7 Gyulafejérvár, 1625 máj. 25. Kassa lt. 281 /