Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen mint a magyar merkantilizmus úttörúje

szítjük ki, amelyek ezt a zseniális megérzést kiváltották: a szükségszerűség, a nagy célok és ezek megvalósításához megkívántató anyagi eszközök. E tényezők figyelembevétele szerintünk eloszlatja az említett homályt. Bethlen Magyarországot és Erdélyt saját uralma alatt akarta egyesíteni, mert csak így hitte a magyar nemzeti és lelkiismereti szabadságot biztosítani. Ezt az élte feladatául maga elé tűzött célt pedig csak nagy harcok árán érhette el. E harcokhoz pedig igen sok pénzre volt szüksége. Így jött rá a saját szükségéizetéből az akkori állambölcselők által elméletben felállított, a merkantilizmus magját képező főtételre, hogy a hatalom, a gazdagság és siker legfőbb alapja a pénz. Amint ezt az akkori világ urai, Spanyolország és Portugália is mutatták, amely országokat a magas polcra a Bethlen előtt 130 évvel fölfedezett Amerika kincsei emelték. A hivatkozott öntudatra és meggyőződésre váltott megérzésen kívül az is mutatja Bethlen gazdaságpolitikai zsenialitását, hogy e magyar merkantilizmust a külföldi hibáktól mentesen ő nem a maga fejedelmi önkényére, dinasztikai érdekekre, nem a mindent felemésztő udvari pazarlásra, hanem nagy célja munkálására használta fel. Az ő merkantilizmusa jövedelmét nemcsak hogy nem sajátította ki magának, hanem saját jövedelmét is hozzáadva a közre áldozta. Üttörője volt a magyar korakapitalizmusnak. Nemcsak magának igyekezett megszerezni a gazdasági alapot, hanem országát és alattvalóit is az anyagi műveltség magasabb fokára emeli. A merkantilizmus csak jóval utána a francia Colbert rendszerében tisztult meg. Bethlen már eredetileg is kirívó hibái nélkül alkalmazta. Az állami jövedelmek szaporítása érdekében Bethlen is életbeléptetett monopóliumokat. De míg a bécsi udvar nagy kényelmében bérlőknek adta'ki ezeket, s e bérlők a maguk javára fosztogatták a közönséget, Bethlen mint fáradhatatlan gondviselő, állami kezelésbe vette s a kincstárnak biztosította hasznát. Spanyolország és Portugália szintán a zsaroló, kiváltságos kereskedők kezébe adta a kivitelt és a behozatalt, Bethlen ellenben a monopóliumokat kivéve folyton hangoztatta a szabad kereskedelmet s elrendelte, hogy mindenféle kereskedő rendek szabadon jöjjenek-menjenek, adjanak-vegyenek. Sőt még a céhek kiváltságaival is szembeszállva, szabad teret nyitott s kedvezményeket is adott a közönség jobb ellátása érdekében a török, a zsidó és görög kereskedőknek, valamint a hitök miatt kiüldözött, betelepített új keresztényeknek. A görögökre vonatkozólag törvénybe iktatta, hogy idevaló járásokat hasznosnak ítéli, mivelhogy oda felülről a marhát felette 197