Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen mint a magyar merkantilizmus úttörúje - Bethlen mint kereskedő, kiviteli világcikkei

drágán hozzák, de ezektől mindent olcsóbban lehet venni.

1 Tehát az évszázados hagyományokkal szembeszállva, a céhek korlátaival szemben a szabad forgalomnak és iparűzésnek is úttörője lett Bethlen. Az egyoldalú merkantilizmus a kivitelt mindenképen fokozni igyekezett, hogy minél több pénz jöjjön be az országba. Bethlen mentes volt e túlzástól, amely végre is elzárkózásra vezethetett, mert feltételezhető, hogy a többi állam is hasonlóan cselekszik. Ö maga mutatott példát nagy beszerzéseivel a kultúrszükségletek kielégítésére a sokszor elmaradott, vidékies életet élő főuraknak és nemeseknek. Jellemző erre nézve, hogy Velencébe nemcsak kiviteli ajánlatot tett, hanem beígérte a megfelelő bevásárlást is. Ily alapokon valóban hivatott volt, hogy széleskörű kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a külső országokkal. Azonban ennek nagy akadályai voltak. Nem hiányoztak ugyan fontos és kapós világcikkei. De ily nagy koncepcióhoz „birodalma" nem volt elég nagy és hatalmas. Nem volt sem eléggé termelő-, sem eléggé fogyasztóképes. A világ főforgalmi útvonalaiból nagyon is kiesett s nagyon is távol volt az export- és importországoktól. Akadálya volt elszigeteltsége is. Kivitelének és behozatalának a nem éppen támogató bécsi és török császári területeken kellett átvonulniok. Könynyen érintkezhetett volna az osztrák örökös tartományokkal. Azonban ezeket inkább pusztító harcaival kellett látogatnia. S ezeknek éppen nem állott érdekükben őt gazdagítani. Az egyedüli közvetlen és közeli kapcsolata lehetett volna Kassán át a középkorban világkapcsolatokkal dicsekvő Lengyelországgal. De ezen már a hanyatlás és bomlás jelei mutatkoztak. Nagykoncepciójú kereskedelmi tervei voltak Bethlennek, azonban a megvalósítás lehetősége és 10 évi uralmának ideje kevés volt hozzá. a) BETHLEN MINT KERESKEDŐ, KIVITELI VILÄGCIKKEI. Könyvünk több helyén említjük, hogy Bethlennek, különösen hadjárataira, de a portai adóra és ajándékokra is rendkívül sok kiadása volt. Arról pedig nem egyszer panaszkodik, hogy az urak és a megyék költségek tekintetében magára hagyták. Neki magának kellett tehát szükségletei fedezéséről gondoskodnia. De teremtő és vállalkozó szelleme itt is kisegítette. Különböző pénzforrásokat nyitott meg. Többi között jól számító és ügyes kereskedőnek is bizonyult. Nemcsak a 1 1623 máj. 14—

jún. 16. orsz. gyűl. Art. V. E. O: E: 127: lap: E keleti kereskedők törökországi „drága marhákat", ékszereket, selymet, gyapotot, karmazsint, szattyánt, janicsár és gyapotos patyolatot, kordován csizmát, sárga papucsot, fűszereket stb. hoztak be és árusítottak. 198