Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Második rész: Beneš elindul útjára

lus, a bizonyítvány volt a fontos. Ő nem az osztályzatért, az előmenetelért tanult. Az őt nem érdeklő tantárgyakat éppen hogy „elintézte", ha nem is hanyagolta el. Ezzel szemben páratlanul álló szenvedéllyel és tudásszomjjal vetette magát azokra a tantárgyakra, amelyek érdekelték. És ilyen esetekben nem is törődött azzal, vájjon „kötelező", vagy „nem kötelező" tantárgyakról van szó. Sőt még tovább is ment. Nem elégedett meg azzal, amit az iskolában tanítottak, vagy ami a tankönyvekben állt. Források után kutatott és hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat, a hozzávaló irodalmat és kútfőket. Ilyen módon tanulta meg például a francia nyelvet. A francián kívül Beneš nagy vonzalmat tanúsított a logika és pszichológiai tudományok iránt, úgy hogy diák korában egy középiskolai növendéket messze felülmúló műveltséggel rendelkezett. Edvard első gimnazista korától kezdve szenvedélyes futballista volt. Harmadikos korában az S. K. Slávia csapatának balszélső játékosa, ötödikes korában azonban vége szakadt futballista karriérjének, mert egy, az Union Žižkov elleni futballmérkőzésen csonttörést szenvedett. Hat hétig feküdt a kórházban. Az iskolában kiegészítő vizsgákat kellett letennie, azonkívül „magaviseletből" gyenge osztályzatot kapott, miután középiskolai diák nem lehetett semmilyen sportklub tagja. Benešt, mint futballistát, a gyors elhatározás és cselekedet jellemezte, tehát azok a tulajdonságok, amelyek később más formában jelentkeztek nála. Már fiatal korában nagy érdeklődést keltett benne a közélet. Ebből a szempontból Vojta bátyja volt rá nagy hatással. Beneš az iskolán kí58