Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Második rész: Beneš elindul útjára

Beneš ifjúsága. Beneš Edvard kora ifjúságát szülőfalujában töltötte el. Rendkívül élénkszellemű fiú volt. Az elemi iskolában jól tanult. Érdeklődése már egész korán a történelmi olvasmányok felé fordult, amiben bátyjának, Yáclavnak volt nagy része. Különösen Hus János és žižka érdekelte erősen a fiatal Benešt és 11 éves korában rímes ódát írt Žižkáról. Ezek ellenére sem dőlt el még ebben az időpontban a nagy kérdés: taníttassák-e tovább Edvardot? Vojta bátyja rábeszélésére — aki a prágai tanítóképző intézet hallgatója volt — elhatározták a szülők, hogy mégis iskoláztatni fogják Edvardot. Eleinte úgy tervezték, hogy reáliskolába fog járni, miután azonban a sok gondolkodás után a reáliskolába való beiratási időt elkésték, Edvard a Král Vinohrady-i gimnáziumba került. Ebben az időszakban Václav bátyjánál lakott, aki a vršovicei polgári iskolában tanított. Ez 1896-ban történt. Edvard Beneš 12 éves volt... A kialakuló egyéniség. A gimnáziumban, bármilyen furcsán is hangzik, Beneš nem volt jó tanuló. Ellenére annak, hogy kiváló képességei már egészen fiatal korban jelentkeztek, a fiatal Beneš nem olyan fából volt faragva, aki könnyen beletörik az iskolai élet egyhangúságába. Edvard egyéniség volt! Nyílt szemmel és korán fejlődött aktivitással. A kis Beneš a cselekvések embere volt már fiatal gimnazista korában. Érdeklődése majdnem kizárólag olyan dolgok irányába koncentrálódott, amelyekről tudta, megérezte, hogy az életben szüksége lesz rájuk. Nála nem a kalku57