Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

Mit várhatott Magyarország a német szövetségtől? Rákosi Jenő, a legnagyobb magyar publicista írta a Budapesti Hírlapban a tiszaeszlári vérvád ítélethozatala előtt: „Jaj a zsidóknak, ha elvesztik a pert, de százszor jaj, ha megnyerik!" Körülbelül ugyanez az auspicium nyílott meg Magyarország előtt, amikor a német szövetségben megkezdte a háborút. Jaj nekik, hogy elvesztették, de százszor jaj lett volna, ha megnyerik. így elvesztették területük kétharmadát, de az utódállamokba szakadt nemzeti kisebbségeik megfelelő védelemben részesülnek és minden mód megadatott nekik gazdasági jólétük és kulturális fejlődésük fellendítésére. Ha győznek, akkor semmit sem hagyott volna meg belőlük Németország, hanem szőröstől, bőröstől felfalta volna őket. Nem is csinált a porosz ebből a háború alatt titkot. Naumann Frigyes Mitteleurópája leplezetlenül elárulta a német koncepciót: közös gazdasági egység, közös hadsereg német főparancsnokság alatt és a külügyek közös intézése. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy Ausztria-Magyarország gyarmata lett volna Németországnak, amely az ellenséges piacokról kiszorult selejtes árút itt helyezte volna el drága pénzért és itt szerezte volna be olcsón a nyersanyagot. A közös hadügyet tapasztalat szerint Berlinben úgy kezelték volna, hogy egy porosz káplár nagyobb úr lett volna Bécsben, Prágában vagy Pesten, mint akár egy miniszterelnök. A közös külügy irányításáról kár lenne beszélni is. El tudjuk képzelni, mennyire lett volna az közös. 43