Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

A császárnő sóhajtott. Érezte, hogy ereje fogytán van. De még egyszer összeszedte magát. — József, én szentül hiszek abban, hogy az én utam a helyes. Jó szóval, kesztyűs kézzel többet érsz el, mint erőszakkal. Esküdj meg haldokló anyádnak, hogy ... A nagy test vonaglott, aztán elnyúlt, mint egy elejtett exotikus nagy vad. József császár szelíden lefogta a kék szemeket, amelyek merevségükben is olyan szemrehányóan tekintettek rá és magában fogadalmat tett, hogy nem engedi magát eltéríttetni arról az útról, amelyet magának kijelölt. A vasököl lesújt a népekre. A vasököl lesújtott. A cseh és magyar iskolák bezárultak, a hivatalos életből eltűnt a cseh és magyar nyelv. Mindenre ráborult az éjszaka, csinálták a „népek boldogságát", készült a szent osztrák egységes birodalom. A császári ököl azonban mellésújtott. Az ostorcsapások nyomán felordított a cseh nemzet és ez a hangorkán azt mondta: Nem! Soha még ilyen egységesre nem kovácsolta az idő az ittélő nemzetiségeket. Csehek és németek összeolvadtak egy haza szeretetében. Német tudósok ösztönzik a cseheket a cseh nyelv és történelem kutatására és Hartmann német nyelven eposzt ír a huszitizmus hőskoráról. Egyszerre megtalál j ák önmagukat a cseh költők is. Celakovský a néphez fordul, mint a költészet forrásához, a szlovák Kollár ráeszmél a szlávok küldetésére és a hullám tovább sodorja a korokat, Šafárik a szláv archeológia alapjait rakja le és Palacký, a cseh történelemírás atyja lesz. És az 27