Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)
A Szövetkezet minden tisztviselője példás és odaadó buzgalmmal, •eredményesen végzi feladatát. A szociális igazgatás egyéb szerveivel együtt, a Szövetkezet min<ltn tisztviselője, alkalmazottja és munkása a rendes kötelességteljesítésen és a hivatalos órákon túl, rendszeres napi 12—14 órai megfeszített munkával tudja csak megoldani a reábízott feladatokat. A mai idők követelményeit megértő, valóban Hazát építő munkáért a szociális igazgatás minden szervét köszönet és elismerés illeti meg. A GARAM- ÉS IPOLYVÖLGYI EGYKÉRŐL. Az egyke-kérdésről népi és szociológiai íróink sokat tárgyaltak, térképeket készítettek a nemzet testén jelentkező betegség szemléltető feltüntetésével és mindent elkövettek, hogy a nemzeti (közvéleményt felrázzák, a nemzet szunnyadó lelkiismeretét megakadályoztatását elősegítsék. Bars és Hont vármegyék területén ez a kérdés reám nézve nem maradhatott távoleső, nem helyezhettem ki Tolnába, Baranyába, vag}' az ország más kritikus részeibe, hanem meg kellett állapítanom egészen rövid statisztikai szemle után azt, hogy a vármegye népessége fogy és némely község szaporodása mélyen az élet vonala alá süllyed. E meglátásnak egyenes következtetése az, hogy ahol ma gazdaságtól, anyagi kultúrától telített szemrevaló, virágzó községek között járok, ott a lélek nagyon beteg, az utcák kihaltak, az iskolák néptelenek és a gyermekkacaj nem csendül fel a faluban. _Milven megdöbbentő ad at például, hogy a vármegye egyes részein fekvő népiskolákban 193 4-hen á tanul ók össz es létszá ma 3 934 volt , ugy aneze n iskolákban 1942-ben 2554; tehát nyolc év alatt a tanulók száma 1280-ra apadt , ami 33%-os k-pm'ftt jelent A / i^koliVk jiHntaihól na gyjából megállapít ható a bet eg k özség e k szomorú rangsora. de~ha már itt tartottam, vizsgálat alá veszem vármegyemnek valamennyi községét, hogy a népesedés, szaporodás és fogyás kérdésével leszámoljak és végül tiszta képet nyerjek. Ennek a célnak az elérése érdekében 1942. évi december hóban értekezletet hívtam össze, ahol a vármegye vezető jegyzői, lelkészei és tanítói előtt feltártam mindazt az aggasztó jelenséget, amelyet tapasztaltam. A hallgatóság előtt tudatos, de ki nem mondott, régtől szembetűnő problémához nyúltam hozzá úgy, hogy amikor az egyke-kérdésnek felszámolását célul kitűztem, kb. annyi segítőtársat nyertem, ahány résztvevője volt az értekezletnek. A sajtó is képviselte itt magát és az „Új Magyarság", „Nemzeti Újság", „Magyarság", Új Nemzedék", „Pesti Hírlap", valamint „BarsHont" című napi, illetve hetilapok hasábjain az ország nyilvánossága is tudomást szerzett arról, hogy ennek a vármegyének legtávolibb szögletében és legkisebb falujában is valamennyi őrtálló szellemi vezető, mint egy kéz nyúlt a problémához és kezdte keresni a megoldások útját. A szükséghez mérten azonnali intézkedések elrendelését foganatosítottam. így vármegyém területén: 1. Egykés földet nem vásárolhat, v 2. Egykés katonai felmentésben nem részesülhet. 40
