Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

3. Az egykés községek adója a szaporító községek javára fel van emelve, illetve az utóbbiak pótadója alacsonyabb. 4. Egykés községi államsegélyben nem részesülhet. 5. Egykés semmiféle kedvezményben, kitüntetésben nem részesülhet, elöljáró, községi bíró, tanácsos mindaddig, míg erre a tisztségre alkalmas többgyermekes egyén a községben van, ki nem nevezhető. Egy adatgyűjtő ívet állítottam össze, amely a népszaporodási, gazdasági és lelki indítások síkján mozgó kérdések feltételével és megválaszolásával községenként megismerteti a helyi viszonyokat. A további feldolgozást Schmidt Imre barsbesei tanító vállalta el, aki a munkát a vármegyeháza egyik hivatali helyiségében 1943. évi július közepén megkezdte. Munkáját a lelkészek és tanítók által kijelölt és községenként beszolgáltatott adatgyűjtő lapok és a Központi Statisztikai Hivatal által rendelkezésre bocsátott adatok alapján végzi. Minden községet külön vizsgálat tárgyává tesz és 1800-tól kezdődően valamennyi faluról, annak életéről szövegben és szemléltető grafikonokban nyújt tájékoztatást. Az alább következő Mohi község grafikonja és szöveges magyarázata álljon itt szemléletes ízelítőként Schmidt Imre feldolgozásából: „Az 1774-ben Pápáról Adásztevelre menekült Torkos Jakab superintended által összehívott gyűlésen felvetett kérdésekre a barsi református traktus egy táblázatos kimutatással gondolt megfelelni, mely szerint Mohi lakossága 1774-ben 510 református, 34 katolikus és 10 evangélikus, összesen 554 lélekből állt. 1824-ig ez a szám 607 lélekre emelkedett. 1910-ben 863 lélekkel éri el tetőpontját, hogy onnan hirtelen zuhanással 1938-ban 669 lélekre csökkenjen. Mivel vizsgálódásaim tárgya a falu két felekezetű őslakosságának fejlődése, kik azonos körülmények között éltek, nagyobb be- és kivándorlást, a mult századbeli járványok nem bolygatták soraikat, vizsgáljuk sorra életmegnyilvánulásukat. A reformátusok 1836-ig szépen emelkedő tiszta szaporulatot, ezzel együtt létszámemelkedést is mutatnak. 1836—58 között mintha megtorpant volna az életerő, vagy talán járvány pusztítása következtében úgy a születések számában, mint a szaporodásban hanyatlást mutat. Ekkor friss vér került soraik közé, mert fejlődésük hirtelen meredekre emelkedik, annak ellenére, hogy a születés ezreléke csökkent, amivel ii halálozás is lépést tart. A friss vér hatása 1900-ig mutatkozik, ekkor kezd ugyanazon ívben visszafordulni, majd 1921-től kisebb lejtőben, <le állandóan esni. A születések grafikonja 1936-ig emelkedő, innen kisebb-nagyobb lejtőkkel szigorúan az országos átlag alatt 1938-ban éri el a mélypontot 7.9 ezrelékkel, a halálozási vonal 1880-ig szigorú párhuzammal szalad a születések vonalával. Úgylátszik, ekkor már nem bírják az iramot. mert a 80-as évek himlő- és kolera-járványainak hatása alatt a halálozás felugrik, 1890-ben a születések nívóját (28.3 ezrelék) átlépve igyekszik az országos átlaggal párhuzamosan, de jóval alatta lépést iartani, de majd ezt is átlépve, 1930-ban 22.9 ezrelékkel eléri a csúcs41