Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

A magyar ember bizalmát, az addigi liberális gazdasági rend és szellem miatt, rendkívül nehéz volt megszerezni. Addigi bizalmatlansága jórészt a nagytőke kiuzsorázásának szüleménye s a falusi népréteg rendkívül alkalmas alanya volt a letűnő liberális gazdasági rendszernek. A kisebbségi sorsban élő magyarság idejekorán belátta, hogy különösen agrárjellegénél fogva, a gazdasági szervezkedést, a szövetkezést nem nélkülözhet]. Felismerték, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó népréteg nemcsak a fogyasztás, hanem a termelés és értékesítés, valamint az ezek lebonyolításánál döntő szerepet vivő hitelügyek nagy problémáinak megoldását szövetkezeti szervezkedés nélkül nem lehet elképzelni. Bár a kisebbségi sors, illetve a kisebbségi érzet tartalmat adott a kívánatos szövetkezeti szervezkedés gondolatának, de az éltető erő mégis a gazdasági és kulturális szükségesség elismerése volt. A mezőgazdasági országok ideális szövetkezeti példáit követve, itt is felismerték, hogy a liberális életfelfogás és gyakorlati elnyomatás ellen csak egészséges szövetkezeti szervezkedéssel lehet védekezni. E tények korai felismerése, helyesebben a népi-nemzeti gondolat és öntudat, a szociális érzés és kultúrigények kielégítésének világos szándéka volt az a mozgató erő, amely a „Hanza" szövetkezeti mozgalom gazdasági és kulturális eredmenveit később létrehozta. Akarattal hagyták ki a gazdasági öncélúságot, mert még szabad hazában is csak olyan szövetkezeti megmozdulásnak van létjogosultsága, amely a merő egyéni célzatok helyett a közös érdekek szolgálatában áll. Igv indult a ..Hanza" szövetkezeti mozgalom s nem vált soha öncélúvá. A mozgalom vezetői nem arra törekedtek, hogy a gazdaságilag lerongyolódott, szociális és kulturális tekintetben elhagyatott falusi népréteghez „leereszkedjék", mint ahogy azt igen sok népbolondító helyes módszernek vallja. Ellenkezőleg, a falusi kisembereket felemelni igyekezett és azt az öntudatot iparkodott kölcsönözni nekik, amely még a legmélyebb néprétegben is a jobb jövőért való küzdés nemes érzetét felébresztette. Természetes, hogy így, az alulról való építés elvének szigorú betartása jellemzője maradt a „Hanza" szövetkezeti élet fejlődésének. A fejlődés nem volt egyirányú. A vezetők egyformán fontosnak tartották a hitelszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek kiépítését, a termelés fokozását, szervezését, valamint a nemzeti művelődésnek saját eszközeivel való istápolását. Minden megmozdulásnál a ivözös érdek volt az egyedüli cél. Fentiekből következőleg a „Hanza" működési területen a hitelszövetkezetek évről-évre szaporodtak és működésükkel kiszámíthatatlan előnyöket nyújtottak a falu társadalmának. A hitelszövetkezetek általában a betétkamatláb felett legfeljebb 2%-kai magasabb kamat mellett folyósítottak kölcsönöket, de nem volt ritka az olyan hitelszövetkezet sem, amelynél a betét- és hitelkamatláb között csak 1% különbözet volt. A „Hanza" Hitelszövetkezet azonkívül, hogy ilyen olcsó pénzkezelés mellett teljes mértékben 206