Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

Ipolypnrt. Ipolypart. Ipoly völgye. Tehát négy felől teszi magát kikerülhetetlenné az a pont, amelyet a Hunt nemzetség akarva-e vagy akaratlanul a sági premontrei település által a környék és később Hont megye központjává tett. Ipolyságot az első századokban csak a kegyelet növelte a monostornak adott újabb és újabb birtokokkal. De a szorgalmas munka, az élet és vagyonbiztonság a jövevények számát mind jobban emelte, úgyhogy 1405-ben már vásárjogot kap Ipolyság, 1107-ben pedig pallos joggal ruházza fel a király A jólét és felvirágzás árát is meg kellett adnia. A XV. század oligarchái, a Balassák. Lévai Cseh László feldúlják, kirabolják, a szerzeteseket kifosztják. A pusztítások elleni védekezésül a törökvilág előtti utolsó prépostok egyike, Fegyverneki Ferenc már várszerűen erősíti meg a kolostort. De erődjelentősége nem tud oly fontostosságra emelkedni, hogy tartós védelmet nyújtson a bekövetkező törökvész idején. Hiába van katonasága, vitéz kapitányokkal, akik. mint pl. Thury György még Lévának is segítséget adnak az ostromló török ellen és egy-kétszer megszalasztják a várukkal is megpróbálkozó kontyos törököt. 1552-ben elesik Drégely vára és ezzel az ipolysági kiserőd sorsa is meg van pecsételve. A senkiföldje sávba kerül. A királynak adózik abból, amit a török sarc és harácsolás elől elrejthetett. Védelme nincs, mert a magyar királyi joghatósága csak névleges. Közelesik a török Drégelyhez, de messze esik a korponai magyar végvártól. S amit a törck 'még' meghágj-ott, azt a felszabadító háború pusztítása és az 1710-i pestis tizedelte meg. Nem csoda, ha a törökvész megszűnte után két nemzedékkel csak 400 lelket számlál 1754-ben a kisközséggé zsugorodott Ipolyság. 1779-ben pedig 714-et. Érdekes a népszámlálási adatok megjegyzése: a lakosság színtiszta katolikus, mindössze három szentendrei szerb van, zsidót pedig a bányavárosok közelsége miatt nem szabad befogadni. 188