Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

üzleti eredményt elérő fiókjai részére 1942. évben alapított élet- és elemi ágazatú két ezüst vándorserleg közül már a folyó évben az életosztályú vándorserleget s ugyanakkor az elemi ágazatban a második díjat n verte meg, amely körülmény arról tesz tanúbizonyságot, hogy az intézet lévai fiókja a közgazdaság ezen igen fontos ágát az országos és nemzeti érdekeknek megfelelően műveli. A LÉVAI M. KIR. DOHÁNYBEVÁLTÓ HIVATAL. Az első világháborút megelőző időben a Bars és Hont k. e. e. vármegye területén dohánytermelés inkább csak a déli és így melegebb fekvésű homoktalajjal rendelkező gazdaságokban volt, mel}- területről nyert dohánytermés a budapesti m. kir. dohánybeváltó hivatalhoz lett beváltás végett beszállítva. A csehszlovák megszállás alatt, mivel a csehek lehetőleg minden vonalon a gazdasági önellátásra törekedtek, politikából, hogy a magyar dohánybevitelt kiküszöböljék, nagy költséggel és állami támogatással, de a magyar gazdaközönség háttérbeszorításával kiépítették a dohánytermelést. E célra legalkalmasabbnak bizonyultak azok a területek, melyeket a bécsi döntés alapján visszacsatoltak az anyaországhoz. Mint gazdasági gócpontban Léván a dohánybeváltó hivatal, igen tetszetős kivitelben, a magyar adózók adófilléreiből az 1932—33. évben épült fel. Célja volt, hogy az idegenből betelepített cseh-morva telepesek és legionáriusok gazdaságok érdekeit szolgálja, mert magyar ember dohány termelési engedélyben csak a legritkább esetben részesült és ha kapott is ily engedélyt, a dohánybeváltásnál az idegen telepesekkel szemben mindig háttérbe szorult. A Felvidék visszacsatolása után. 1938-ban ezen intézmény a m. kir. dohányjövedék kezelésébe került. Az újjáépítés és a magyar viszonyokhoz való átszervezés nehezen indult meg. Ugyanis a volt cseh-morva telepesek és földbirtokosok nagjrésze a csehekkel együtt kivonult és így a dohánytermelés továbbvitelére részint új gazdaságokat, részint az újonnan földhözjuttatott kisemberek gazdaságát kellett megnyerni és beszervezni. A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság messzemenő támogatásával és áldozatkészségével ez sikerült is. A háborúokozta nagy gazdasági nehézségek és munkáshiány ellenére is sikerült a vármegye területén a dohánjtermelést úgy fellendíteni, hogy az több ezer embernek nyújt az év nagyobb részében megélhetést. A dohánybeváltó hivatalba beszállított és beváltott dohány kezelése az év nagyobb részében, de különösen a téli és koratavaszi hónapokban, mikor a mezőgazdaságban a munkalehetőség a lehető legkisebb, mintegy 150—200 munkásnak nyújt állandó munkaalkalmat. Az intézmény munkásjóléti berendezése korszerű és higiénikus, saját orvosi rendelővel és kezelőorvossal. 186