Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

építkezés, ötletszerű és esetenkénti felosztási tervek szerint keletkeztek százszámra az új házhelyek. Ezeknek az egész városnegyedeket kitevő településeknek, amelyek a szélrózsa minden irányában függvényszerűen létesültek, nagy közbeeső beépítetlen területek kihagyásával, alig lehet reményük arra, hogy a városias élet alapfeltételeihez, nevezetesen rendezett kövezett utcákhoz, vízvezetékhez és csatornázáshoz egyhamar hozzájuthassanak. Reméljük, hogy a második világháború vérzivataros forgataga után elcsitulnak az emberi szenvedélyek és az emberiség végre rádöbben annak tudatára, hogy a sok rombolás után hosszantartó békés építőmunkára van szükség. Az újszerű technikai vívmányok és közlekedési eszközök előbbutóbb egységes világgazdasági rendezést tesznek lehetővé és ennek megvalósítását az idő sürgősen követeli, mert egyébként állandósul a kíméletlen verseny. Egész népek, nemzetek és országok válhatnak az örökös politikai zavarok és a mai borzalmas, irtó fegyverekkel vívott háborúk áldozataivá. Kicsiny városunk az általános világpolitikai helyzet, társadalmi és gazdasági viszonyoktól feltételezetten fejlődhet csak tovább, vagy holtpontra jut élete. Bíznunk kell a jobb jövőben, mint ahogy elődeink is minden vész és pusztulás után önmagukban bízva mindig megtalálták az újjáéledés és továbbfejlődés útján. A modern értelemben vett városias fejlődés akkor indult meg, amikor a mult század kilencvenes éveiben a város utcáinak jelentör sebb részeiben elkészült az aszfaltjárda, tartós kockokőburkolatot kap a városon átvezető állami közút közel két kilométeres szakasza és megindul az utcák kővel való burkolása. 1904-ben a volt Hazai Villamossági Rt. kezelésében létesül a városi gőzüzemi villamos erőmű, amely 1914-ben a város tulajdonába kerül. 1929-ben megszűnik a saját áramtermelés és azóta a vásárolt magasfeszültségű áramot transzformálja a városi villamostelep a normalizált feszültséggel. A mindjobban fejlődő kereskedelmi élet tette szükségessé a kor igényeinek megfelelő szálloda építését, amire a magántőke érdektelensége következtében, ugyancsak a város vállalkozott. Az 1910-es években megnyílt Városi Nagyszálló központi fűtésű, folyóvizes szobáival a vidéki szállodák legjobbjaival egyenrangú. A szállodával kapcsolatban épült az 500 ülőhellyel berendezett Városi Színházterem, amely otthont adott a vidéki színtársulatoknak és amelynek falai között zajlottak le a kiemelkedő társadalmi összejövetelek, bálok, hangversenyek, műkedvelői előadások, stb. Hosszú időn át fennálló közegészségügyi hiány megszüntetését célozta a teljesen modern gépi berendezésű és hűtőkamrákkal felszerelt városi közvágóhíd létesítése. A vágóhíddal kapcsolatban az újabb időkben felmerült egy konzervgyár építésének terve, amelynek megvalósulása azonban csak a háború befejezése után remélhető. Léva eléggé szűkölködik megfelelő középületekben és az egyes hivatalok elhelyezése sokáig súlyosan kifogásolható volt. Úgyszólván csak a végső szükségben került sor mégis egyes hivatali épületek 168