Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

Ezek után a kollégiumi felügyelő felkérésére Flórián Károly dr., jogtanár röviden és tömören kifejti, hogy a Kollégium autonómiáját békekötések és törvények biztosítják és védelmezik. Az iskola tanítási nyelvének megállapítása pedig az iskolafenntartó autonóm joga. Erre Štefánek Antal még a következő kijelentéseket teszi : Ami a nyilvánossági jog megadását illeti, annak elvi akadálya nincsen, mert elismeri, hogy a tanári karnak meg van a megkövetelhető tudományos minősítése. Csak nyelvi akadálya van, mert a tanári kar néhány tanárt leszámítva szlovákul nem tud. Más tanitásí nyelvet azonban, mint a szlovákot nem tűrhet meg, mert minden magyar irodalmi és történelmi óra kiirthatatlan károkat okozhat a csehszlovák állameszmének. Német tanítási nyelv bevezetéséről — természetesen a szlovák nyelv intenzív tanítása mellett — még esetleg lehet szó, de a magyarról nem. Egyébként az iskola autonómiáját tiszteletben kívánja tartani és ezért még nem él intézkedési jogával. Bánó Árpád, kollégiumi felügyelő, hivatkozással arra, hogy a Kollégiumba járó tanulók és azoknak szülei túlnyomó többségükben magyar anyanyelvűek, lehetetlennek tekinti az iskola tanítási nyelvének máról-holnapra való megváltoztatását. Viszont Štefánek Antal lehetetlennek tartja, hogy e majdnem kizáróan szlovák vidéken levő Kollégiumban oly elenyésző csekély számban volnának csak szlovák nemzetiségű tanulók. Megütközéssel látja a Kollégium 1916/17. évi Értesítőjének statisztikai adatait a tanulók nemzetiségét illetőleg. Míkler Károly dr., Mayer Endre, Gömöry János és Gerhard Béla vezető tanárok viszont — 73 — 4*