Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

hozzájuk kötött oktatásaival ő ismertette meg velem a gyakorlati életet. Együtt tettünk hosszú sétákat, kirándulásokat Eperjesnek ugy történelmi, mint természetrajzi tekintetben nagyon érdekes vidékén, melyektől mint méh mézzel, viasszal, ugy én — hála útmutatásainak, magyarázatainak — ismeretekkel megrakodva tértem haza. Szokásom volt ezeket jegyzékbe venni, mit ő aztán ujabb magyarázatok kíséretében kijavított. Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt. Még vívni ís ő tanított először, mint a német egyetemi „Burschok" általában, a vitőrt rendkívül ügyesen kezelte. Ezeken kívül folytattam külön mesterektől a zene és francia nyelv tanulást s táncleckéket ís vettem. Atyám igen nagyra becsülte Greguss tanárt s annyira megkedvelte, hogy egy húsvéti szünidőre meghívta házához Szirmayval együtt. Vígan töltöttük atyám vendégszerető házánál s szomszédos barátainál a két hetet. Azért említem ez érdektelen részleteket, miszerint megértessem, miként teljességgel nincs meg azon érdemem, hogy nem tudom én minő segítségre szorulva, nyomorúság nehézségei közt szedegettem volna a tudományos neveltetés kalászait. Állíthatom, hogy az akkori korhoz képest a leggazdagabb ház gyermekének neveltetése sem lehetett több gonddal ellátva, mint az enyém volt. Hát bíz én ellenkezőleg a kolozsvári életrajz állításával, nem ís voltam amolyan „faluról került gyermek" s nem is „találtam magamat rosszul" Eperjesen, sőt igen jól találtam. Ami pedig állítólagos összeütközéseimről mondatik a városiakkal s tanulótársaimmal, az légből kapott mese, amire az alapnak még csak árnyéka sincs. Nagyon ifjú korom — 67 — 4*