Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

dacára szívesen látott vendég valék az előbbkelő megyei és városi házaknál, tanulótársaimmal pedig a legjobb barátságban éltem, közülök mint olyanokra, kikkel szorosabb baráti viszonyban éltem, különösen báró Prónay Albertre, két Szírmayra, három Jármyra, Andreánszkyra, Segesváryra, Baloghra, Szobonyára, Sartoryra emlékszem; ez utóbbi nagyon szerette a magyar költészetet ; nála olvasgattuk Virág, Berzsenyi, Kiss stb. verseit s Kazinczy munkáit. Édes atyám soha sem mulasztotta el a nyilvános vizsgáknál jelen lenni, maga vitt haza a szünidőre; talán nem követek el szerénytelenséget, fia megemlítem, fiogy alkalmat adtam az iskolai fiatóságoknak atyámat szerencsekívánatokkal elfialmozni." (Kossuth: Visszaemlékezéseim. A „Pesti Napló" 1883. junius 8-iki számából.) Kossuth tettekkel is bizonyította, hogy hálás tanítványa volt a Kollégiumnak, mert amikor a Bachkorszakban a bécsi kormány mindenképen a Kollégium léte ellen tört és az iskola pártfogósága nem volt képes az állam fokozott kívánalmainak anyagiakban eleget tenni és a külföldi protestánsok segítségéhez fordult, így többek között Lindner tanárt készült Angliába küldeni: a már ekkor Angliában ismert és hallatlan népszerűségnek örvendő Kossuth, mint emigráns Olaszországból 1861-ben felhívást intézett a brítt protestánsokhoz az eperjesi Kollégium érdekében. Érdekes ez a nyomtatásban ís megjelent felhívás, amely magyar nyelven ís megjelent Ludmann Ottó,- kollégiumi igazgató fordításában, mert ebben Kossuth különös melegséggel emlékszik meg a Kollégiumról: „Én ís egyike vagyok tanítványaínak; én ís — 68 — 4*