Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

kell keresnünk. Talán ez az állításom újszerűnek tetszik. S ha annak tűnik fel, ezen nem csodálkozom. Hiszen lehet mondani mindazok, akik Kossuth lelki fejlődésével foglalkoztak, nem sok ügyet vetettek eperjesi tartózkodására. Aminthogy Eperjes országos jelentősége a nevelés terén ma síncsen kellőképen méltatva. Sőt akadtak olyanok, akik Eperjesről lekícsinylőleg nyilatkoztak Kossuth lelki fejlődését illetőleg. Ez az igazságtalan ítélet magát Kossuthot ís megszólalásra bírta. Idézzük tehát őt magát: „Elvégezvén a gímnázíálís tanfolyamot, atyám az eperjesi evang. Kollégiumba vitt fel, újólag urí módon gondoskodva ellátásomról. Először Stínner kapitánynál, Eperjes városa főerdőfelügyelőjénél, utóbb Greguss Mihály tanáromnál (Greguss Gyula és Ágost atyjánál) voltam szállva, kí akkor lett egy németországi egyetemről Eperjesre a bölcselmí és természettani tanszékre meghíva. O a Kollégiumban lakott s akkor még nőtlen lévén, két felesleges szobával rendelkezhetett, melyeknek egyikét Szírmay Hugó, másikát én foglaltuk el s mindhárman együtt dr. Kríegernél, Eperjes legkitűnőbb orvosánál étkeztünk, ki a Kollégium ellenében lakott. Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Atyám ugy egyezett vele, hogy a köztanórákon kívül magánoktatásban ís részesítsen s ennek köszönhetem színét-javát annak, amit akkor tanultam. Magánlag sokkal tágabb közre terjesztette kí tudományos oktatásait mint a közórákon teheté; ő válogatta meg olvasókönyveimet s amint így hárman együtt olvasgatánk, kérdéseimre adott feleleteível világot gyújtott agyamban s élményeinek s tapasztalataínak érdekes elbeszéléseível s — 66 — 4*