Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)
ezt írja: „Úrkutján még mai nap ís élnek idősebb emberek, akik otthon és a templomban az imákat, nevezetesen a Miatyánkot magyar nyelven szokták imádkozni és akik azt állítják, hogy ők a helybeli magyar luteránus iskolában nevelkedtek." De ugyanilyen sors jut osztályrészül a falusi német gyülekezeteknek ís, amelyeknek száma szintén tekintélyes volt. Ezek közül a legtekintélyesebbet, a héthársí gyülekezetet Barkóczy Klára bárónő karhatalommal, kegyetlen módon katolikussá tette. A német nyelv — az üldözések kora után — csak egy-két oly gyülekezetben él, helyesebben tengődik, amelyek evangélikusok maradtak. így Plavníczán, hol még 1845-ben is a parasztok német egyházi énekeket énekeltek és németül imádkoztak. De elhal a magyar szó magán Eperjesen ís, ahol még Thököly idejében Perlaky Dávid és Lipóczy Miklós a luteránus magyar pap és a reformátusoknak Rákóczy F. idejében templomuk és papjuk van. 1712. után még egy darabig a jezsuiták tartanak magyar hítszónoklatokat Eperjesen; de aztán ezt beszüntetik. A nem katolizált magyar luteránusok és kálvinisták Eperjesen a szlovák ev. egyháznak lesznek tagjaivá. 1 8 Az 1841. évi augusztus hó 17.-én megtartott tiszai ev. egyházkerületi közgyűlés (Rozsnyón) eltiltott mindenféle szlovák kört és kimondotta, hogy magyar nyelvű tanítást kíván minden iskolában és ahol csak lehet, minden tárgyban. Az 1844. II. t.-c. 9. §-a , Őfelsége méltóztatott kegyelmesen rendeleteket tenni, aziránt, hogy az ország határain belőlí iskolákban a közoktatás nyelve a magyar legyen". — 64 — 4*